87255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tégla, cserép, mész stb. égetésére

Megjelent 1931. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÚSÁti SZABADALMI LEÍRÁS 87255. SZÁM. — XVII/b. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés tégla, cserép, mész stb. égetésére. Linczenpolcz József Budapest. A bejelentés napja 1921. évi október hó 18 ika. Azoknak a folytonos működésű eljárásoknak és berendezéseknek, amelyek tégla, cserép és egyéb áruk, úgyszintén amelyek mész és egyéb anyagok égetésére eddig is-i maretesek, különféle hátrányaik vannak. Nevezetesen, a kemencék teljesítményükhöz viszonyítva nagy terjedelműek, tüzelőanyagfogyasztásuk jelentékeny, szabályozhatóságuk pedig korlátolt. Ez ntóbbi hát) rány miatt, egy bizonyos kemencét, rendszerint; csupán egy bizonyos természetű nyersanyaghoz és tüzelőanyaghoz használhatunk gazdaságosan. Ismeretesek olyan, ugyancsak folytonos ) működésű égetőkemencék is, amelyeknél az előmelegítő, égető- és hűtőszakasz egymás egyenes folytatásában fekszik, vagyis amelyeknél a kemence tulajdonképpen egyenes vonalú, vízszintes fekvésű alagút, ) amin folytatólagosan keresztülszállítják az égetendő árukat. Az eddig ismeretes ily kemencék azonban még mindig nem oldották meg azt a feladatot, hogy a jelzett hátrányokat kiküszöböljük. Az ebbéli 5 eredménytelenség nyilván abban leli magyarázatát, hogy az egyenes vonalú kemencék csak úgy, mint az egyéb folytonos működésű kemencék, lényegileg a kamrarendszer természetét tartották meg, 0 amiből eredetileg kifejlődtek. Innen maradt meg a nagy terjedelem és a kicsiny hatásfok s ezért van az, hogy a kezdetleges kamrakemenee minden egyes módosítása korlátozta a használhatóság körét. 5 Találmányomnak az a célja, hogy a jelzett hátrányokat megszüntesse. A találmány tárgyát ugyan szintén egyenes vonalú kemencés eljárás és berendezés képezi, ahol tehát az égetendő áruk halad-0 nak át a kemencén, azonban a találmány alapgondolatában nem a ka'mrarendszei>

ből, hanem az aknarendszerből indul ki. A találmány tárgyát képező alapeljárás lényegileg abban áll, hogy az önmagában véve, ismeretes módon, egymás egyenes 45 folytatásában fekvő előmelegítő, égető és hűtő szakaszban magát a tulajdonképpeni égetést aknaszerű, de fekvő lángcsatornára korlátozzuk. A magyar nyelvben az „akna" szó füg- 50 gélyes irányú, torokszerű nyílást jelent, miért is nyelvtanilag merőben szokatlan, hogy az „akna" szó, aminek fogalmához tartozik a függélyesség, vízszintes csatornára is vonatkoztassák. Minthogy azon- 55 ban találmányom tárgyánál egyébként teljes mértékben fennáll az aknaszerűség, legyen szabad — jobb közelebbi megjelölés hijján — a következőkben az én vízszintes csatornámat is „aknaszerű"-nek 60 mondanom. Az égetőiparban az aknarendszer eddig csak álló akna gyanánt volt ismeretes, mész, stb., szóval olyan süllyedve áthaladó anyagok égetésére, amelyeknél az alaki 65 épség mellékes volt. Az aknát jellemzi az aránylag szűk és kicsiny izzítótér, valamint az ebben koncentrálódó magas hőfok. A találmány szerint e jellemzőket megtartjuk és az aknaszerű csatornát vízszintes 70 nek képezzük ki. E révén, első sorban is, a kemence a lehető legkisebb terjedelművé válik s 50—60 cm. széles, 60—70 cm. magas nyílású kemencének teljesítménye ugyanakkora lesz, mint korábban a 4—5 m- sza- 75 bad keresztmetszetű kamráké. Azután a tüzelőanyag kihasználása egyrészt azért lesz a lehető leggazdaságosabb, mert az izzítás kis térben, de magas hőfokkal történik, másrészt meg a kis méretek a lehűlés- 80