87218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ólomnak és zinknek kitermelésére érceikből
Megjelent 1931. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ ^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87218. SZÁM. — Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás ólomnak és zinknek kitermelésére érceikből. Elmore Frank E. Boxmoor. A bejelentés napja 1920. évi junius hó 30-ika. Angolországi elsőbbsége 1917. évi május hó 8-ika. A jelen találmány oly eljárásra vonatkozik, mely ércekből, marákból vagy egyéb hasonló anyagokból, amelyeket a továbbiakban röviden érceknek fogunk 5 nevezni, ólomnak és zinknek kitermelésére szolgál, mely ércekben ezen fémek sulphidek alakjában együtt vannak jelen. Az ily érceknek nagy mennyisége rendelkezésre áll ugyan, de a fémeknek az 10 ismert eljárásokkal történő gyakorlati kitermelése bizonyos esetekben nehézségekbe ütközik. A jelen találmány célja oly gyakorlati és gazdaságos eljárásnak létesítése ily ér-15 eeknek kezelésére, mely az ólmot és a zinket teljesen elválasztja. A jelen találmány szerint az érceket bizonyos savakkal kezeljük, miáltal az ólomsulphid oldható ólomvegyületté ala-20 kittatik át, míg a zinksulphid teljesen oldatlan marad. Sav gyanánt a jelen eljárásnál egymagában kénsavat alkalmazunk vagy vala: : mely megfelelő sónak oldatát, melyhez 25 vagy kénsavat, sósavat vagy alkali bisulphatot adagolunk. Sók gyanánt a konyhasót, ammoniumchloridot vagy más halogén sót, kivéve a nehéz fémek sóit, alkalmazunk, melyek oldatban az ólom-30 sulphátot ós ehloridot oldani képesek. Ha a íinoman őrölt ólomiénylét (galénát vagyis a természetben szabadon előforduló ólomsulphidot) tömény, kb. 1,84 fajsúlyú kénsavval keverve 100° C hőmérsékleten 35 hevítjük, az ólomsulphid sulpháttá alakul át. A kezelési feltételeknek helyes megválasztásával, inint amilyenek az őrlés finomsága, a kénsav mennyisége, a keverés hőmérséklete és időtartama, az c>gész 40 sulphidmennyiség sulpháttá alakítható át. Ez a vegyület ezután feloldható például konyhasónak forró telített oldatában és ekként bármely oldhatatlan anyagoktól elkülöníthető. Ha pedig másrészt horgtünlét vagyis a természetben szabadon 45 előforduló zinksulphidot hevítjük a tömény savval kb. 100 C° hőmérsékleten, a zinknek aránylag csak kis mennyisége alakul át sulpháttá, nagyobb része oldatlanul marad vissza a forró lúgban. Ha 50 tehát az ércben ez a két sulphid van jelen, az ólom és a zink ily módon elválasztható. A jelen találmánynak egy foganatosítási módja abban áll, hogy az ólom- és 55 zinksulphidokat tartalmazó ércet elegendő mennyiségű tömény sósavval együtt 100 . 0° hőmérsékleten hevítjük, míg az ólomnak egész mennyisége át nem alakul sulpháttá. Ezt a terméket aztán egyszer go vagy kétszer vízzel mossuk, hogy gyakorlatilag véve, a visszamaradt egész szabad » savmennyiséget eltávolítsuk, a maradékhoz pedig forró, erős, előnyösen tömény konyhasóoldatot adagolunk. Az ólom- g5 sulphát könnyen oldódik a forró lúgban és a zinksulphidot tartalmazó fel nem oldott anyagtól szűrés, lefolyatás vagy más módon elválasztható. A forró lúgot azután hűtjük, amikor is az ólomsóknak 70 az a mennyisége, melyet a hűtött lúg már oldatban tartani nem képes, kicsapódik s ezeket a sókat aztán ismert módon valamely célra összegyűjtjük, míg a lúgot további használatra ismét felhevítjük. A lúg 75 ekként az eljárásban folytonos körfolyamban marad. -A következő példák konkrét adatok alapján ismertetik a találmánynak fentebb előadott foganatosítási módját. 80
