87128. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O.-O.diacetyldifenolisatin előállítására

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87128. SZÁM. — IVh/2. OSZTÁLY. Eljárás o-o-diacetildifenolisatin előállítására. F. Hoffmann La Hoc he & Co. A.-G. Basel. A bejelentés napja 1923. évi szeptember hó 29-ike. Svejci elsőbbsége 1922. évi november hó 27-ike. Azt találtuk, hogy az eddig ismeretlen o-o-diiaceitildifenolisatiii azáltal állítható elő, hogy difenolisatint acetiláló szerek­kel 100 C° alatt fekvő hőmérsékleteken j kezelünk. D i fen o 1 i sa t inn ak ecetsavanhidriddel vissza folyatásra állított hűtőben több óra hosszat tartó főzése útján a 185 C°-on ol­vadó, színtelen tűk alakjában kristályo­) eodó monoaeetilvegyületet állították elő (lásd Baeyer ós Lazarus, Berichte der Deutschen Chemischen Gesellsehaft, 11, 1885, 2642. oldal). A monoacetildifenilisa­tin képződésére vonatkozó adatok ellenőr­b zósónél nem sikerült ezen vegyületnek új­bóli előállítása (Liebermann és Danaila, Berichte der Deutschen Chemischen Ge­sellsehaft, 40, 1907, 3593. oldal). Az utóbb­említett kutatók ugyanis megállapítot-S ták, hogy difenolisatin ecetsavanhidrid­del egyedül rosszul aeetilálódik. A tiszta alakban és csekély mennyiségben kapott r eakcióiter mék :t r iacetil d i f enol isat innak! bizonyult. Ezen utóbbi vegyület előállítá-5 sára alkalmas eljárás ecetsavanhidriddel és nátriumacetáttal való főzésből áll. A 201—202°-on olvadó triacetildifemolisatin benzolban könnyen oldódik és alkoholból vagy kloroformból alacsony hőmérsékle­ti ten ÍOTTÓ ligroin hozzáadása mellett át­kristályosítható. A dií'enolisiatin már ismert acetilvegyü­leteivel ellentétben a diaeeti 1 difenol isatin 242 C°-on olvad. Olvadáspontja a nem 5 acetilált vegyület olvadáspontjának köze­lében fekszik, utóbbitól azonban élesen megkülönböztethető azáltal, hogy hideg nátronlúgban nem oldódik. A diacetilve­gyiilet a leggyakrabban alkalmazott szer­ves oldószerekben, különösen benzolban 40 és alkoholban nehezen oldódik, vízben pe­dig oldhatatlan. Nem túlságosan hígított meleg nátronlúggal való kezelésnél a diacetildifenolisatin elsziappanosodik; a keletkezett oldatból sav hozzáadására di- 45 fenolisatin válik ki. A diacetildifenolisatin már igen kis adagokban hashajtó hatású, toxitása igen esekély, úgy hogy a gyógyászatban talál­hat alkalmazást. 50 1. Példa. 106 sr. difenolisiatint (Ber. der d. chem. Ges. 18, 1885, 2641. oldal) 235 sr. 90%-os ecetsavanhidriddel leöníiink és kavarás közben vízfürdőn felmelegítünk. A szi- 55 lárd kiindulási anyag átmenetileg csak­nem teljesen feloldódik és rövid idővel ezután a reakciómassza kristálypéppé ala­kul át. A reakció tökéletesítésére a masz­szát a vízfürdőn még rövid ideig melegít- 60 jük és ezután lehűlni hagyjuk. A reakció­termék izolálása pl. következőképp vihető végbe: A lehűlt reakciómasszához lassan­ként körülbelül ugyanoly térfogatú alko­holt adunk, ami által a fölös ecetsav- 65 anhidrid elpusztul és egyúttal a massza hígabb péppé alakul át. Ezután leszíva­tunk és alkohollal utánamosunk. Teljes tisztítás céljából meleg alkohollal még egyszer kivonatolunk és ezután pl. 10 rész 70 jégeoetből átkristályosítunk. A termék könnyű finom kristályport képez, mely a szokásos szerves oldószerekben nehezen oldódik, illetve oldhatatlan. Olvadás­pontja 242° C. A termék vízben, valamint 75 hideg hígított nátronlúgban teljesen old­hatatlan. Meleg lúggal való huzamosabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom