85664. lajstromszámú szabadalom • Transzlációs eljárás

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85664. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Transzlációs hajtás. Wels Ferenc mérnök Wien. A bejelentés napja 1921. évi november hó 16-ika. Ausztriai elsőbbsége 1920. évi november hó 27-ike. A jelen találmány tárgyát, mely a hal farkának kinematikai legördüléséről végzett beható tanulmányozásból keletkezett, a feladat mechanikai megoldása és i annak aktív propulzió vagy odaúsztatott hajtómű gyanánt való technikai alkalmazása, továbbá tetszőleges közegben, legyen az szilárd, félig szilárd, cseppfolyós, gázalakú vagy energetikus jellegű, i állandóan működő gép gyanánt való alkalmazása képezi. A halak helyzetváltoztatása a hátgerinc mechanikája által történik, mely működésben levő tokos műhöz hasonlóan , diagonálisan állított izomkontrakciókban a törzs hajlásait idézi elő (1. ábra), (A), melyek mindenkor a fejnél kezdődően hátrafelé haladnak és mielőtt a páratlan farkuszályba teljesen átmennének, elől-i ről ismét megindulnak. Ha két vagy több ilyen impulzus egyidejűleg vonul végig a hátgerincen, akkor az 1. ábrán feltüntetett (B) kígyózás keletkezik, ahol a sémában (c, c', c") a tolótrajektoriákat, a nyilak ezek irányát és (R) az előrehaladó összmozgást jelölik. Hasonló módon történik a szélességi oldalak rézsútállítása a szegmentálisan lengetett madárszárnynál (oldalnézetben), melynek (e) beirányító pontja ugyanazon hullámsémában (1. ábra) V alatt az (A—B) vonalban fekszik és melynek két legszélső (m, n) kilengése a hullámhegyet és hullámvölgyet tünteti fel. A madárszárny a hal farkától abban tér el, hogy azt hordozó elem gyanánt egyoldalt találja a hajtóközeg. A hal és a madár a kutatás szempontjából együvé tartoznak és utóbbi a reptiiák csoportján át az előbbiből fejlődött; innen van ezen mechanikai rokonságatekintet nélkül arra, hogy páratlanul vagy párosan történik a szegmentálislengés, hogy a működtetés függőleges-e vagy vízszintes; az elv ugyanaz marad 45 és ezen rézsút állító működés rovarokra és félfedeles szárnyúakra is kiterjed. Mindezen biomechanikai folyamatoknak az anorganikus világban a hullám ősi képe (az 1. ábrabeli összsémában) ké- 50 pezi alapját, melynek időbeli lefolyása mindezen mozgások grafikai kifejezése. Ama rendszeresen végzet kísérletek, hogy a fentebbivel egyenértékű mozgást kapjunk, vezettek azon felismerésre, hogy 55 egy (W) felület (2. ábr-íi), mely körülbelül az Avanzini harmadban, a (P) csatlórúd (c—b) összekötővonalára (a) derékszögben fekszik és ezen csatlóruddal mereven összekötve a normális (a, b, c), 60 illetve (K, P, Q) tolóforgattyús láncban van kényszermozgásúan vezetve, megközelítőleg másolja a fentemlített természetes mozgások foronometrikus lefejtését. Itt is, ott is, kezdve a két (0, 0') holtpont- 65 állás (hullámhegy vagy hullámvölgy) egyikéből, először az (L) fejpontok fognak befelé lengeni, azután az (Ll, L2, L3) stb. transzlációs úton a legnagyobb sebességgel bíró (X) csomóponton átha- 70 ladni és állandóan laposabbá való (|3') szög alatt az aktív (d) hátsó kilengésben bevégződni, hogy azonnal megfordított irányban elől ismét meginduljanak és a (W) hajtóközegre közel merőlegesen álló, 75 tehát az egyenesbevezetést egyidejűleg tehermentesítő (D) nyonióhatás állandó fenntartása mellett az (0) kiindulási helyzetbe visszatérjenek. Eimellet nem áll elő káros homlokellenállás, minthogy 80