85645. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vészfék siklórendszerű felvonókhoz

Megjelent 1934. évi április hó 3-án. IAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 85645. SZÁM. — V/f. OSZTÁLY. Önműködő vészfék siklórendszerű felvonókhoz. .J ustiis László mérnök Budapest. A bejelentés napja 1922. évi május hó 15-ike. A találmány tárgya önműködő vészfék siklórendszerű felvonókhoz,, melyet a ko­csiváz alsó részén lengethetően ágyazott, rugóhatással szemben a vonókötélhez erő-5 sített és a vonókötél feszültsége által köz­vetlenül a fék sin vagy féksinek feletti helyzetében tartott kapaszkodóorrok jelle­meznek, melyek a vonőkötél szakadásakor vagy lazulásakor a féksínek kivágásaiba 10 vagy fogaiba csappannak és a kocsit min­denkori helyzetében fogvatartják. A talál­mányt továbbá a kapaszkodóorrok közös tengelyére erősített vagy azzal egy da­rabból álló nyúlvány jellemzi, mely a ka-15 paszkodóorrofchoz viszonyítva közel 90°-nyi szög alatt van elrendezve és szabad vége egyrészt a vonókötélhez, másrészt rugó útján a kocsivázhoz van erősítve. A mellékelt rajz a találmány tárgyának 20 példaképpen vett foganatosítási alakját az 1. ábrán vázlatosan oldalnézetben mu­tatja. A 2. ábra az 1. ábrán látható féksin fölül­nézete, míg a 25 3. és 4. ábrán szerkezeti részletek na­gyobb léptékben vannak feltüntetve. A kocsi váza (l)-gyel, a futókerekek (2)-vel, a lejtős pálya sínjei (3)-mal, a fel­vonókötél (4)-gyel, a (3) síneken belül 80 jobb- és baloldalt elrendezett féksinek (5)-tel, az (5) féksinek négyszögletes ki­vágásai (6)-tal vannak jelölve. Az (5) fék­sinek a (6) kivágások között a osonkagúla­i'ejű (8) csavarorsópárok és a (9) csavar-35 anyák segélyével a (7) gerendákra vannak csavarolva. A (7) gerendák anyaga a (6) kivágások alatt (7a)-nál el van távolitva. Az (1) kocsiváz alsó részén a (10) víz­szintes tengely van lengethetően ágyazva. (4. ábra.) A (10) tengellyel egy darabból 40 készülhetnek vagy arra ráerősíthetők a (11) karok, melyeknek kampószerűen ki­képzett (12) végei az (5) féksinek (6) kivá­gásaival működnek együtt. A (10) tengely a középrészén a (13) nyúlvánnyal van el- 45 látva, mely a (11) karoknál célszerűen rö­videbb és azokhoz viszonyítva közelítőleg 90°-nyi szög alatt van elrendezve. A (13) nyúlvány a (14) drótkötél segélyével (15)­nél a (4) felvonókötélhez van erősítve (1. 50 ábra). A (14) drótkötél célszerűen a mellső (2) futókerekek helytálló tengelye alatt van vezetve. A (13) nyúlvány szabad vége a (16) csavarrugói segélyével az (1) kocsi­vázhoz van erősítve. A (16) csavarrugó a 55 (14) drótkötelet állandóan feszíti és! a (4) kötél belógását csökkenti. Ha a (4)1 kötél szakad vagy teher lebo­csátásakör az (1) kocsi bármely okból ki­folyólag a pályán fennakad ós a (4) kötél, 60 illetve (14) kötél meglazul, úgy a (16) rugó a (13) kart elforgatja és a (11) karok (12) kampós végei aránylag rövid holtmozgás leírása után az (5) féksinek fölött csúszva a legközelebbi (6) kivágásokba csappan- 65 nak és a kocsit a pályán teljes biztonság­gal fogvatartják. A (6) kivágások egymáshoz oly közel vannak elrendezve, hogy a kocsi önmű­ködő rögzítése aránylag rövid útszaka- 70 szokon belül bekövetkezik. A találmány lényegének érintése nélkül a (6) kivágások kiemelkedő fogakkal he­lyettesíthetők. A vészfék nemcsak, felvonóknál, hanem 75 lejtős pályán mozgatott szállítókocsiknál is alkalmazható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom