85616. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szintartó festékeknek és nyomatoknak rostanyagokon és más impregnálható anyagokon való előállítására
Megjelent 1934. évi április hó 16 -án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85616. SZÁM. — XIY/e. OSZTÁLY. Eljárás színtartó festéseknek és nyomatoknak rostanyagon és más impregnálható anyagokon való előállítására. Durand & Huguenin S. A. cég Basel. A bejelentés napja 1923. évi augusztus hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1922. évi szeptember hó 8-ika. A csávafestőanyagokkal való festések, amelyek a vízben oldhatatlan csávafestőanyagnak, mint pigmentnek a festett anyagba való bekebelezése és lerakodása 5 útján keletkeznek, — néhány egyéb, kifejlesztett pigmentfestéshez, mint pl. az anilin feketével, a jégfestékekkel való festésekhez stb. hasonlóan — joggal sorozhatok a legszíntartóbb festések közé. 10 A leginkább elterjedt csávafestés az indigófestés. Hosszú tapasztalatok alapján ismeretes, hogy ezen festés keresztülvitele szabályos, majdnem folytonosan munkában lévő nagyüzemet igényel, mely min-15 den részletében ellenőrzendő, így pl. a törzscsáva előkészítése tekintetében, ahol — eltekintve az indigó minőségétől — az alkalmazandó csávázó eljárás döntő jelentőségű, sokféle foganatosítási módhoz vezet 20 és magában a csáva vezetésében a betartandó alkalitartalomnak és a festőanyagkoncentrációnak pontos ellenőrzését kívánja meg. Régebbi csávák vezetése különösen nehéz, de elkerülhetetlen, minthogy 25 az indigófestés csak nagy térfogatú csávákban lehetséges és az indigóveszteség túl nagy volna, ha a csávát gyakran újítanák meg. Jelenleg a hidroszulfit — nátron — esáva 80 a legtökéletesebb, de még ez is változó eredményekkel jár és helyről-helyre ingadozó kiadósságot mutat. Ennél a csávánál túlredukció folytán beálló indigóveszteségek lehetségesek. A levegővel való érintkezés 85 folytán az ezen csávában lévő hidroszulfit redukálóképessége csökken, miért is ez a csáva szintén gondos munkát igényel. Ha sötét színben akarnak oly festést elérni, mely színtartó és jól átfestett, akkor egy és ugyanazon rulettcsáván, vagy több, 40 egymás után kapcsolt csávában több járatot kell alkalmazni és pedig közbenső lég járatokkal; vagy pedig merítőcsávába való ismételt bemártás útján kell a kívánt árnyalatra való festést foganatosítani. E 45 műveleteknél a rost indigófehérnátrium egy részét veszi fel, mely rögzíttetik és később, a zöldülés alkalmával, a rostban indigó gyanánt lecsapódik, míg annak másik része a nedvesítő folyadékban marad 50 és felszínesen oly indigó gyanánt rakódik le, mely a rosthoz csak lazán tapad. Ezf a rész némely esetben el nem hanyagolható veszteséget okoz. Mindenütt egyenlő és lehetőleg átfestett festések eléréséhez a csá- 55 vafestésnél elkerülhetetlenül szükséges az, hogy a rostot .annyira nedvesíthetővé tegyék, amennyire az egyáltalán lehetséges. Míg a pamut hátrány nélkül a legkülönbözőbb csávákban festhető, addig a gyap- 60 jút és selymet nátron-ammoniákos csávákban különös vigyázattal kell festeni. Az indigócsáva a felsorolt hátrányok ellenére mind a mai napig fenntartotta magát, mert nem létesítettek helyette teljes 65 értékű pótlást és mert az indigófestést általában véve színtartó kék gyanánt becsülik, mely nem túlságosan drága, mimellett rájöttek a kékfestésnek színező effektusokkal, akár rezervanyomás, akár marónyo- 70 más litján való nemesítésére. A közvetlen indigónyomás nem egykönnyen foganatosítható művelet. Az indigótartalom kihasználása sohasem kielégítő, hasonlóképpen az árnyalat sem, mely 75 néha igen káros befolyást szenved a nyom-
