85510. lajstromszámú szabadalom • Mankó

Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MA6YAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85510. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Mankó. Benzsay Kálmán mérnök és Dr. Sztudinka Béla ügyvéd Budapest. A bejelentés napja 1923. évi január hó 18-ika. A találmány tárgya mankó, mely használaton kívül, nevezetesen vasúton vagy járművön való utazás alkalmával két részre szedhető és szétszedett állapotban 5 megfelelő táskában elhelyezve, a járművön könnyen és kényelmesen elhelyezhető. A mankó szétszedhető volta különleges kiképzésénél fogva egyáltalában nincs a mankó használatánál megkövetelt biz-10 tonság rovására. Ezt a találmány érteimében azáltal érjük el, hogy a mankótest alsó végén egy csődarabot erősítünk meg, melyben a pontosan beleillő és előnyösen fémcsőből készült láb a bedugáskor alkal-15 mas rögzítőszervek segélyével önműködően fogvatartatik. Azonfelül a szokásos kétágú mankótesten megerősített fogantyú jelen találmány értelmében az eddigi mankóktól eltérően, nem a két ág által 20 megállapított síkban, hanem ettől bizonyos távolságban van elrendezve, miáltal a mankó tartása biztosabb, kényelmesebb és a mozgásnál a hónaljban, valamint a kabáthoz és kabátújhoz való súrlódás a 25 minimumra csökken. A találmánybeli mankó végül bizonyos határok között hosszában a lehető legegyszerűbb módon megváltoztatható és gondoskodás történik arról is, hogy a kartá-SO maszra való támaszkodás rugalmas legyen. A mellékelt rajz jelen találmány tárgyát egy példaképeni foganatosítási alakban mutatja be, nevezetesen az 55 1. ábrán oldalnézetben használati helyzetében, a 2. ábrán ugyancsak oldalnézetben, de a használaton kívüli állapotnak megfelelően összerakott helyzetben. A 3. ábra a 2. ábra I—I vonala szerint vett 40 keresztmetszet. A 4. ábra a mankóláb hosszmetszete nagyobb léptékben kirajzolva, végül az 5. ábra a. kartámasz hosszmetszete, ugyancsak nagyobb léptékben. 45 A tulajdonképeni mankótest a bemutatott foganatosítási példa szerint a két (a, a) fémcsőből, ezeknek egyik végén megerősített (b) kartámaszból, másik végén pedig egy (c) pánt segélyével megei'ő- 50 sített (d) csődarabból, továbbá az (e) fogantyúból áll (1. és 4. ábra). A (b) kartámasz lényegében a szokásos nyeregalakű (f) fatestből áll, melyen egy hosszirányban elrendezett, kellő erősségű és ugyancsak 55 nyeregalakot felvevő (g) bőrszíj, heveder vagy efféle van két végénél fogva megerősítve. A (g) szíj vagy heveder alatt az (f) latest megfelelő vájatában egy hajlított (h) lemezrugó foglal helyet. Az (f) fatest- 60 nek az (a) fémcsövek végén való megerősítése egy a csővégekre hegesztett vagy más módon rögzített (i) lemez segélyével történik, mely a fatest megfelelő mélyedésében foglal helyet és csavarok segélyével 65 rögzíttetik. A kartámaszt ismert módon bőrrel vonjuk be. A mankótest oldalrúdjait alkotó (a) fémcsöveken megerősített (e) fogantyú, miként ez a 3. ábrán látható, nem fekszik a 70 fémcsöveken keresztül fektethető síkban, hanem ettől bizonyos távolságban eláll, minek az az előnye, hogy a mankó használja kényelmesebb, amennyiben a íest,