85425. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasuti kapcsoló

Megjelent 1934. évi április hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI HIllrtS.lG SZABADALMI LEÍRÁS 85435. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Önműködő vasúti kapcsoló. Kolozsy Gy. Gyula gazdasági gépkereskedő Makó. A bejelentés napja 1921. évi április hó 20-ika. A találmány tárgya önműködő vasúti kocsikapcsoló, mely az ütközők helyére van szerelve és lényegében a kocsikra egymással szemben alkalmazott garatból és 5 kampóból áll, melyek a kocsik összefutásánál önműködően összekapcsolódnak. A kapcsoló úgy van alkalmazva, hogy minden egyes kocsi homlok- és hátfalán a középtől egyenlő távolságban egy-egy kam-0 pós ütköző és garatütköző van elhelyezve, úgy hogy a kampós ütköző, illetőleg a garatütköző mindenkor a kocsi ugyanazon oldalán foglal helyet, miáltal mindenkor egy-egy kampós ütköző kerül 5 szembe egy-egy garatütközővel. A találmányt az jellemzi, hogy a fül alakjában kiképezett kampósütközőt befogadó garatban rugóhatás ellenében eltolható tömbre forgathatóan szerelt és a kain-0 pós ütközővel kapcsolódó pofák vannak ágyazva. A találmány tárgya a mellékelt rajzon példakép vett foganatosítási alakjában van feltüntetve és pedig az 5 1. ábra a vasúti kapcsoló függőleges metszete szétkapcsolt állapotban, a 2. ábra ugyanily részmetszet kapcsolás közben, a 3. ábra pedig a vasúti kapcsolót mutatja 3 összekapcsolt állapotban. A vasúti kocsikapcsolás két részből áll és pedig a kocsi középvonalától egyenlő távolságban a szokásos ütközők helyén elrendezett kampóból és garatból. 5 A kampó az (a) kúpos öntvényben elhelyezett (b) rugóval összeszerelt (c) karra csavarolt fülalakú (d) részből áll. Ezen kampóval szemben az ütköző helyén van elhelyezve a garatszerkezet, mely következőkép van kiképezve. A kocsi (e) 40 homlokfalához van erősítve az elől nyitott (f) henger, melynek (g) réseiben a behajtott (h) karimák útján a mellső részén (i) garattá kibővülő (j) henger van vezetve. A henger (k) fenekén és a kocsi homlokfalán 45 az (1) rúd ható lát, mely elől az (m) tömböt hordja. A tömb és a (k) hengerfenék közé az (n) rugó, a hengerfenék és a kocsiíal közé pedig az előbbi rugónál erősebb (o) rugó van iktatva. 50 Az (m) tömbön vannak ágyazva az elforgatható (p) fogópofák, melyek az (i, j) hengergaratban kiképezett (q) réseken járnak át. A fogópofák forgáscsapjait egymásba kapaszkodó (r) fogaskerekek veszik 55 körül, miáltal azok kényszermozgásúan működtetnek. A felső fogópofával a (j) hengerhez szerelt (s) vezetékcsapágyban elcsúsztatható és forgatható fogas (t) kar van (u)-nál csuklósan összekötve. A fogas- 60 kar (ul) tengelycsapjával a hátrafelé nyúló és felső lapján fogazott (v) lemezzel van összekötve, mely a kocsifalon hatol keresztül és a kocsifalhoz erősített (w) rugóhoz támaszkodik. A (v) lemezbe ka- 65 paszkodik a kocsi oldalára szerelt kikapcsoló karral együttműködő (x) fogas szektor. A fogópofák egyenesben vezetésére az (i, j) henger garathoz a pofákat közrefogó (y) lemezek vannak erősítve. 70 A kapcsoló működési módja a következő: A kocsik egymásra futásánál a (d) kampós ütköző beszalad a szemben álló (i, j) garatliengerbe és beleütközik az (rá) tömbbe, mire ez az együttműködő, illetve 75 egymásra ható (n, o) rugók ellenében befelé mozog. Ennek következtében az egymással fogaskerékkapcsoló s által kény-