85286. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a vasuti kocsikban elhelyezett álomásjelzőkészülék működtetésére
Megjelent 1934. évi május h ó 1-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RTRŐSÍ6 SZABADALMI LEÍRÁS 85286. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Berendezés a vasúti kocsikban elhelyezett állomásjelzőkészülék működtetésére. Adamovics József cipőfelsőrészkészítő Miskolc. A bejelentés napja 1920. évi június hó 11-ike. Jelen találmány tárgyát berendezés képezi a vasúti kocsikban elhelyezett állomásjelző készülék működtetésére és ez egyrészt a vonat alvázára szerelt himbá-5 bél áll, melyet huzalok az állomásjelző dobok elé helyezett és ezek oldallapjaiból kiálló peckekhez ütköző emelőkarokkal kötnek össze, másrészt pedig az állomások előtt és mögött a sínek között elhelye-3 zett felfutó testből áll, mely a fölötte elhaladó himbát helyzetéből kilendíti és az áttételek révén az állomásjelző dobot forgásba hozza. A találmány tárgya a csatolt rajzon > példaképen felvett foganatosítási alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra a vasúti kocsi alulról nézve, a 2. ábra a vasúti kocsi hosszmetszete, a 3. ábra a himba nézete, a ) 4. ábra a felfutó test nézete, végül az 5. ábra a jelződob az eléje szerelt emelőkkel nézetben. A találmány szerint az egymásután következő állomásnevekkel megjelölt papír; tekercset hordó (e) jelződob előtt, mely a vasúti kocsi egyes szakaszában van elhelyezve a kétkarú (al), a2), illetve (bl, b2) emelők vannak felszerelve. Az (al, a2) emelő, melynek forgásten-i gelye (c) pontban van, egyik (al) végétől kezdve, villaszerűén be van hasítva és ezen villa ágai közé van helyezve és a (d) pontnál az (al) karhoz csuklósan hozzá van erősítve a (bl, b2) emelő. Az (al) kar (d) pontnál már be is végződik, a (bl) kar ellenben az (e) dob oldallapjából kiálló (f) peckek közé benytilik, úgy hogy az emelő megbillentésekor a (bl) kar a peckek egyikének nekiütközik. Az (a2, b2) karok ellensúly gyanánt vannak kiképezve. 40 A kocsi egyes fülkéiben felszerelt (al) emelőkarokból a (g) huzalok nyúlnak le, melyek a kocsi alvázán csuklósan megerősített (h) himbához vezetnek. Az állomások előtt és mögött a sínek 45 között egy-egy (i) szekrényke van elhelyezve és ebben a (j) rugó hatása alatt álló és egyik oldalról a (k) ütköző segélyével megtámasztott (1) felfutótest van csuklósan megerősítve. A felfutótestek el- 50 helyezése olymódon történik, hogy az állomásra jövő vonatnál a (h) himba a felfutótest lejtős felületére felszaladhasson, az állomásról távozó vonatnál azonban a himba a felfutótest függélyes síkjának 55 nekiütközzék. Ha tehát a vonat az állomás felé haladtában az (1) testhez eljut, a (h) himba annak lejtős felületére felszalad és ezáltal forgáspontja körül kileng. Ezen mozgást a (g) huzal az (al) emelőkarra át- 60 viszi, úgy hogy az lerántódik, miközben a (bl) emelőkar a közvetlenül alatta álló (f) peceknek nekiütközik és a jelződobot a kívánt mértékben elforgatja. Ezen rántás után az (a2) kar saját súlyánál fogva 65 visszatér eredeti helyzetébe, tehát lesülyed, az (al) kar pedig felemelkedik és emeli magával a (bl) kart is, mely, amint a felette álló (f) pecekkel találkozik, (d) forgáspontja körül elfordul oly mérték- 70 ben, hogy az (f) peceket kikerüli és afölé kerül. Ha a vonat az állomásról távozva szalad el a felfutótest fölött, a (h) himba annak függőleges oldalába beleütközik és 75 ezt a (j) rugó ellenében forgástengelye körül elforgatja anélkül, hogy maga a himba kilengene. A jelződob tehát ekkor
