85166. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélő készülékhez való jelzőberendezés
Megjelent 1934. évi május hó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85166. SZÁM. — Vlí/j. OSZTÁLY. Távbeszélő készülékekhez való jelzőberendezés. Knapp Miksa igazgató Budapest. A bejelentés napja 1922. évi november hó 14-ike. Ez a találmány távbeszélő készülékekhez való olyan berendezésre vonatkozik, amelynek segítségével a hívó fél a hívott távbeszélőállomáson, amennyiben ez utóbbinál 5 a hívásra senki sem jelentkeznék, a saját (hívó) állomásszámát feljegyezheti. A berendezés egy jeladó és egy jeívevő, nyilvános állomásoknál csupán egy jeladó készülékből áll, amelyeket a távbeszélő készülék-10 kel célszerűen egybe építhetünk. A berendezés működtetése úgy indukciós, mint központi teleprendszerű berendezéseknél úgy megy végbe, hogy a készülék megindítását a felhívó váltakozó áram, a jeladást pedig 15 a készülék saját áramforrásából nyert áram' eszközli. A rajz a találmánybeli berendezésnek egy példaképen vett kiviteli alakját tünteti fel és pedig az 20 1- ábra a kiváltó- és jeladókészüléket .láttatja oldalnézetben, a 2. ábra ugyanezeket felülnézetben; a 8. ábra jelvevőkészüléket szemlélteti oldalnézetben, a 25 4. ábra a berendezés és egy indukciós távbeszélőkészülék, az 5. ábra a berendezés és központi telep' rendszerű távbeszélőkészülék kapcsolatát mutatja, mimellett (V2) és (KI) kapcsok 30 közt szükséges vezetői összeköttetés nincs feltüntetve. 6. ábra egy készüléket láttat, amelynek révén egy állomásról többféle jel adható és pedig itt oldalnézetben, a 85 7. ábrán felülnézetben, Felhívás alkalmával a vezetékbe jutott áram, a 4. ábrán látható kapcsolási vázlat szerint, a távbeszélőkészülék csengőjének tekercsén és a (KI) és (K2) kapcsokoni át' 40 a jelzőkészülékbe kerül és átjárva az (a, b) kapcsokkal ellátott (1, 2) tekercseket ez utóbbiakban lévő (3 ,4) vasmagokat mágnesessé teszi és pedig váltakozva úgy, hogy a vasmagok között lévő állandó mágnes (5) fegyverzet lengő mozgásba jön. A két- 45 karú emelőként alakított (5) fegyverzet felső karjának végén kiképezett kiváltó (6) nyílás a fegyverzet mozgása közben egy helytálló (9) csap körül elfordulható kétkarú (8) emelő egyik vé- 50 gére szerelt (7) prizmát leereszti, amire a (8) emelő másik karja felemelkedve, egy kis (10) csap közvetítésével felemeli, azaz magával viszi a (11) kétkarú emelőt, ami viszont a (11) emelő végéhez csukló- 55 san erősített (12) vonórudat felfelé húzza. E vonórúd alsó vége ekkor megindítja a 3. ábrán látható óraművet. A (11) emelőnek az 1. ábrán baloldali karjához erősített, vagy azzal egy darab- 60 ban kiképezett (13) bütyök az emelőkar felemelkedésével kiemelkedik az óramű révén forgatott (14) tengelyen ülő (15) korong kivágásából, amiután a korong és ehhez erősített, vagy ezzel egy darabból 65 való (16) körhagyó az óramutató járásával megegyező értelemben elfordul. A körhagyó forgása közben a (8) emelőnek (17) nyúlványára nyomást gyakorolva az emelőt eredeti állásába hozza vissza, a (15) korong 70 azonban tovább forog, amíg az ebben lévő kivágás a (13) bütyökkel szembe kerül, amire a bütyök a kivágásba behatol; a (11) emelőnek a (12) vonórúddal csuklósan összefüggő karja lefelé mozog, a lefelé 75 mozgó vonórúd megállítja az óraművet oly módon, hogy a (18) kétkarú emelő hosszabbik karját és az ehhez erősített (19) csapot felemeli, aminek következtében e csap egy (21) szélszárny tengelyére erősített (20) 80
