84828. lajstromszámú szabadalom • Kenőberendezés forgó mótorokhoz

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI MRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 84828. SZÁM. — Vd/3. OSZTÁLY. Kenőberendezés forgómotorokhoz. Siemens & Halske Aktieng-esellschaft cég- Berlin-Siemensstadt és Wien. A bejelentés napja 1918. évi március hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1914. évi december hó 9-ike. A jelen találmány forgómotorokhoz való kenőberendezésre vonatkozik. A találmány szerint a forgattyútokban és a hengerek­ben lévő hajtóműrészek kenésére friss 5 olajat használunk, míg a kerekek és a tokjában lévő hajtóműrészeket cirkuláló olajjal kenjük. A mellékelt rajz 1. ábrájában, példaké­pen, egy a forgattyútengely és a hengerek 10 közt kúpkerékáttevéssel ellátott forgómo­tor kenőberendezése és a 2. ábrán egy kenőszivattyú van bemutatva. A forgattyútokban és a hengerekben lévő legfontosabb hajtóműszerek, melyek ke-15 nést igényelnek, az (1) forgattyúcsap, a (2) hajtóriidcsapok, a (3) dugattyúcsapok és a (4) dugattyúfutófelület. Ezen részek kenésére, a találmány szerint, friss olajat használunk, RZRZ clZ olajat olyan mennyi-20 ségben vezetjük ezekhez a részekhez, mint amilyenre a jó kenés céljából szükség van. Ehhez tartozik az az olajmennyiség is, mely a forró hengerfalakkal jön érintke­zésbe, tehát részben elég és így veszen-25 dőbe megy. A többi részek, melyeket szintén kenni kell, főleg a forgatty útengely és a tok közt az áttevóst közvetítő (5, 6, 7) kúp­kerekek, a (8) szelepvezérlőbütykök futó-80 felületei, a (31) futó-(gördülő)-csigák és a (33) szeleplökőrudak (32) vezetékei. Az (5) fogaskerék a tokkal van össze­kötve, a (7) fogaskerék pedig a forgattyú­tengellyel. A kettő, a helytállóan ágya­jB5 zott (6) közvetítő fogaskerék útján, egy­mással ellenkező irányban forog körül. Ezek a részek aránylag kevés olajat igé­nyelnek. Minthogy azonban igen nehéz az olajat folytonosan megtartani a kenendő részeken, ezért felesleges mennyiségben 40 kell olajat odavezetni. Ha a forgattyú­tokba juttatnók be ezt az olajat, akkor az jórészt, veszendőbe menne, mert a for­gattyútokban lévő valamennyi hajtómű­rész már kielégítően kenve van és mert 45 az olaj visszanyerése nehéz, vagy egészen lehetetlen is lenne. Közelfekvő az a gondolat, hogy egyál­talában mellőzzük a forgattyútokban lévő hajtóműrészek külön kenését és a for- 50 gattyútokba bejutó felesleges olajat hasz­náljuk fel ezen részek kenésére. Ámde ekkor is lehetetlen lenne az olaj gazda­ságos fogyasztása, mert a forgattyútokba bejutó olajmennyiség jóval nagyobb lenne, 55 mint amennyi a jó kenéshez egyáltalában szükséges. Ezért ama hajtóműrészek kenésére, me­lyek nem a forgattyútokban, vagy a hen­gerekben vannak elrendezve, a találmány 60 szerint, cirkulációs kenést (olajcirkulá­ciót) használunk, melynél feleslegben jut olaj a kenendő részekhez, mimellett. azon­ban a kenési felületekről lefolyó olajat felfogjuk és gyüjtőitartályba vezetjük, 65 ahonnan az újból a kenendő felületekhez juthat. A mellékelt rajz 1. ábráján pl. olyan el­rendezést tüntettünk fel, melynél a helyt­állóan ágyazott (6) közvetítő kúpfogas- 70 kerék, a (9) csavarkerékáttétel és a (10) forgattyúk útján, három (11, 12, 13) olaj­szivattyút hajt. A (13) szivattyú a (Mi­nél hozzáfolyó olajat, a pontozott vona­lakkal rajzolt (15) csővezetéken át, a (16) 75 gyűrűalakú térbe nyomja, ahonnan az, az üreges forgattyútengelyben elrendezett (17) csövön át, az (1) forgatyúcsaphoz, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom