84822. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelzőberendezés

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. IIAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BI

&ÓSÁS SZABADALMI LEÍRÁS 84822. SZÁM. — Va/2. OSZTÁLY. Villamos jelzőállító berendezés. Siemens & Halske Aktieng-esellschaft cég Berlin. A. bejelentés napja 1921. évi október hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1921. évi február hó 2-ika. A vasutak üzemében eddigelé használatos villamosan működtetett karos jelzőberendezéseik akként voltak szerkesztve, hogy a karnak „szabiad"-xia állítása után 5 egy különös elektromágnes lépett működésbe, amelynek az a rendeltetése, hogy a kart „szabad" állásban megtartsa, Abban a pillanatban, amidőn a mágnes árammentessé válik, a kiar önsúlyánál fogva, 10 „tilos" állásra esik vissza. A jelen találmány értelmében a jelzőkart „szabad" állásban azáltal tartjuk meg, hogy a berendezés hajtómotorát a „szabadira állítás megtörténte után továbbra L5 is oly gyenge árammal tápláljuk, amely; a motor forgásban tartásához még éppen elegendő és így a ikart a „tilos" állásra visszaesni nem engedi. A mellékelt rajz 1. ábráján a találmány egy kiviteli példá(0 ját vázlatosan tüntettük fel. Az (1) tárcsa a (2) jelzőikart a közbeiktatott (3) rudazat segélyével kényszerűen mozgatja. A (4) szögemeltyű (5) görgője az (1) tárcsa kerületén gördül le ós vázolt 15 helyzetében mindaddig megmarad, míg a tárcsa elfordulása következtében ennek kerületén alkalmazott (6) kimetszésébe be nem esik, amidőn a szögemeltyű állása megváltozik. (7) a hajtómotor, amely a 0 szerint, amint az áram a (8) vezetéken és a (10) gerjlesztőtekercsen, vagy pedig a (9) vezetéken és a (11) gerjesztőtekercsen át folyik az egyik vagy a másik irányban forog. (12) egy a találmány értelmében az 5 áram vezetekbe bekapcsolt ellenállás, amelyet a (13) függőkontaktus a (4) szögemeltyű állása szerint vagy rövidrezár, vagy a vezetékbe bekapcsol. A nyugalmi helyzetben az (1) tárcsa és 0 a (4) szögemeltyű a rajzban feltüntetett helyzetet foglalják el, amelynél a (12) ellenállás rövidre van zárva. Ha a motorba a (8) vezetéken keresztül áramot vezetünk, akkor a motor megindul és a (2) jelzőkart „sz!abad"-ra állítja. Amidőn a 45 jelzőkar a „szabad" állást eléri, az (5) görgő a (6) kimetszésbe esik és a (13) függőkontaktus a (12) ellenállást a (8) vezetékbe bekapcsolja. Ebben az állapotban a (7) motor a (12) ellenállás nagyságának 50 megfelelő gyengeáramot kap. A (12) ellenállást úgy méretezzük, hogy az áram elegendő legyen ahhoz, hogy iá motor még forgásban maradjon és p. o. egy dörzskapesolás közbeiktatása által a kar visszaesé- 55 sét megakadályozza. Ha az áram valami Okból megszakad, úgy a kar önsúlyánál fogva a motortí visszafelé forgatván, a „tilos" állásba visszaesik. Az ábrában feltüntetett kiviteli szerkezetnél, azáltal. 60 hogy a (9) vezetéken, át tápláljuk a motort, ugyancsak módunk van arra, hogy a „szabad"-ra álló jelzőkart motorikus erővel állítsuk „tilosra". Hogy a motor a „tilos"-ra állítás befejeztével automatiku- 65 san leálljon a (9) vezetéken át folyó áramot a (15) szögemeltyűvel és az (1) tárcsával vezényelt (14) függőkontaktussal megszakítjuk. A szerkezet úgy van beállítva, hogy amint a (2) jelzőkar a „tilos" belyze- 70 tet eléri a (15) szögemeltyű görgője az (1) tárcsa (6) kimetszésébe esifc és a (14) kontaktust nyitja. A berendezést kiképezhetjük akként is, hogy a (12) ellenállás magának a motor- 75 tekercselésének egy részét képezi. A (12) ellenállás egy oly elektromágnes formájában is kiképezhető, amelynek kalapácsa magának a mágnesnek rövidrezárására szolgál. Ez esetben a berendezés 80