84616. lajstromszámú szabadalom • Kétkerekű mótorkocsi

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^Sfe SZABADALMI mÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84616. SZÁM. — XXa/3. OSZTÁLY. Kétkerekű motorkocsi. Winkler Gusztáv kereskedő Berlin. A bejelentés napja 1921. évi szeptember hó 13-ika. A találmány tárgya kétkerekű motor­kocsi, tehát olyan díszkocsi, amely a ke­rékpárhoz hasonlóan a kocsi hossztenge­lyében két, egymás mögötti főkerékkel és 5 mindegyik oldalon egy támaszkerékkel van ellátva. Ezek a támaszkerekek álta­lában nincsenek érintkezésben a földdel, hanem bizonyos, a mindenkori viszonyok­nak megfelelő magasságban állíttatnak 10 be. Csakis akkor, ha például a kocsi gör­bületben való haladásnál oldalt hajlik, fekszik fe a kerekek egyike a földre s ilyen módon csúszós utakon is meg­akadályozza a kocsi felborulását. Avégből, 15 hogy az oldalsó támaszkerekek görbület­ben való menetnél is beállhassanak a menetirányba, azokat függélyes tengely körül lenghetően rendezték el. Az ilyen fajta ismert kocsiknál az a 20 hátrány lép fel, hogy a bizonyos magas­ságban beállított támaszkerék a kocsi haj­lásánál ferdén fekszik fel a talajra. En­nek folytán a pályaút a támaszkerékre oldalnyomást gyakorol, amely a menet-25 biztonságot nagyon károsan befolyásolja. Ezen oldalnyomás u. i. arra törekszik, hogy a támaszkereket a menetirányból kiszorítsa, úgy hogy a kerék nem kizá­rólag tovagördül, hanem kissé csúszik és 80 ezáltal fékezést gyakorol a kocsira. Ez a fékezés azért aggályos, mert egyoldalúan és éppen akkor hat, amikor a kocsi oldalt van hajolva, tehát bizonyos veszedelmi helyzetben van. 35 A találmány olyan berendezésre vonat­kozik, amelynél ezen hátrány el van há­rítva és amelynél azonfelül a nyomtávol­ság a főkerekek és a földön futó támasz­kerék között a jármű fokozódó hajlásá-40 nál növekedik. Ecél'ból a támaszkerekek magassági irányban beállítható lengőemel­tyűkön vannak elrendezve, melyeknek lengési tengelyei a jármű hosszirányában fekszenek. A lengő tengelyeknek helyzete a járművön és a támaszkeréknek helyzete 45 a lengő emeltyűkön emellett aképpen van megválasztva, hogy a földdel érintkezésbe jutó támaszkerék a jármű minden hajlá­sánál majdnem függélyes a pályaútra és hogy a nyomtávolság a fő- és támasz- 50 kerekek között emelkedő magasságbeállí­tásnái, tehát a járműnek fokozódó hajlá­sánál nagyobbodik. A lengőemeltyűknek legcélszerűbb elrendezése az, amikor azok­nak hossztengelyei körülbelül a középsík- 55 bán és a támaszkerekek tengelye fölött bizonyos távolságban fekszenek. A támasz­kerekeknek a magassági helyzetben való beállítása meglehetős nagy erőkifejtést igényel, amelyet a vezető nem képes min- 60 dig a menet biztonságának veszélyezte­tése nélkül elvégezni. Ezen okból a be­állítás nem történik úgy, mint eddig, kéz­zel, hanem mechanikai erő segélyével és pedig célszerűen a jármű hajtótóengelye 65 útján, rugókkal kapcsolatban. Emellett az elrendezés aképpen történik, hogy a tá­maszkerekek süllyesztésére a motort hasz­náljuk fel, míg a rugóerő a támaszkere­kek emelését végzi. A motor erejét egy 70 kapcsolómű viszi át, amely a beállítás végén, tehát a támaszkerekek legmélyebb helyzetében, hatástalan. Avégből, hogy a, támaszkereket a motor használata nélkül is be lehessen állítani, a lengő emeltyűk 75 egyike lábemeltyűvel van összekötve. A motor bekapcsolásánál a támaszkerekek beállítása céljából a motor terhelésének hirtelen növekedése lép föl. Avégből, hogy ezáltal a sebesség csökkenése be ne követ- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom