84608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fémbevonatok, többek között rozsdaálló vasbevonatok előállítására tetszőleges szilárd anyagokon

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BTRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 84608. SZÁM. — XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás és készülék fémbevonatok, többek között rozsdaálló vasbevonatok előállítására tetszőleges szilárd anyagokon. Kisfaludy P. István oki. gépészmérnök Budapest és dr. Pogány Béla fizikus egyetemi tanár Szeged. A bejelentés napja 1922. évi augusztus hó 14-ike. A fémbevonatok készítésére eddigelé használatos eljárások lényegileg vagy vegyi folyamatok eredményére, vagy többé-kevésbbé magas hőmérsékletek al-5 kalmazására vezethetők vissza, elteikintve egynémely olyan eljárástól, mely a fém­réteg ráragasztásán alapszik. A vegyi folyamatok akár elektrokémiaiak, vagy más természetűek legyenek is, óvatosan 10 alkalmazandók, nehogy a használt vegyü­letek a bevonandó tárgy anyagát megtá­madják, esetleg, ha magát az anyagot ká­rosan meg nem is támadják, de egyéb fizikai tulajdonságait (színét, szagát stb.) 15 meg ne változtassák; hasonlókép, óvato­san kell eljárni akkor is, ha a fémbevonat előállítása hőenergia alkalmazásával jár. A jelen találmány szerinti eljárás már most bármilyen szilárd halmazállapotú fé-20 mes vagy nem fémes tárgynak fémmel vagy fémötvözettel, hideg úton való be­vonására alkalmas, anélkül, hogy a be­vonandó tárgy anyaga a legcsekélyebb fizikai vagy kémiai elváltozást szen-25 vedné. így selyemszálak, cérna, szövetek, csipkék, szalagok, kerámiai tárgyak felü­lete, márványból készült művészeti ter­mékek, a legkényesebb papiros felszíne stib. részben vagy egészben, hideg úton 80 bevonhatók arannyal, ezüsttel, platinával, vassal vagy bármely más fémmel. A találmány abból a fizikai jelenségből indul ki, hogy légüres térben létesített elektromos kisülések folyamán a katóda 35 fémanyaga bizonyos, ezen anyagra jellemző feszültség és bizonyos fokú vákuum mel­lett, porlad. Ezen katódaporlasztás néven " ismert jelenséget a fizikusok felhasznál­ták ugyan már laboratóriumi kísérletek céljaira, laboratóriumi preparátumok elő- 40 állítására, de sohasem gondoltak arra, hogy ez a jelenség bármilyen fémes vagv nemfémes szilárd test felületének vala­mely fémmel, ipari célokból leendő bevo­nására is az eddigi bevonó eljárásoknál előnyösebben alkalmazható. A katódáról óriási sebességgel tovare­pülő elemi fémrészek a bevonandó tárgyra érve, ahhoz oly erővel tapadnak, hogy a test felületéről, a test anyagának meg- 50 sértése nélkül el nem távolíthatók. A fém­réteg vastagsága a milliomod milliméter­től kezdve tetszőleges vastagságig növel­hető. Kísérleteink szerint akkor, amidőn a testen a fémbevonat vastagsága a mii- 55 Hornod milliméter 20—50-szeresét (tehát a 20—50 millimikront) elérte, a fémfelület olyan színbenyomást kelt, mint amilyet a tömör fém felülete mutat. Az eddigi, pl. a Schoop-féle vagy más 60 eljárás segélyével a fémrétegek pl. fára rávihetők ugyan, de a fémrétegek a külső hőmérsékleti ingadozások befolyása kö­vetkeztében megrepedeznek s a fáról idő­vel lepattognak; az ily fémbevonat tehát 65 nem tartós. Lepattog pedig azért, mert pl. a Schoop-eljárásnál a fémrészek a mole­kuláris fémrészeknél sokszorosan nagyobb részecskék: cseppek alakjában és arány­lag kis sebességgel rakódnak a bevonandó 70 tárgy felületére és a létesített, aránylag vastag fémréteg nem az elemi fémrétegek egymásra halmozódásából keletkezik. Ez­zel szemben a találmány szerinti eljárás­nál elemi fémrészek és pedig óriási se- 75 bességgel érik a bevonandó anyag, pl. va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom