84562. lajstromszámú szabadalom • Jelfogó elrendezés drótnélküli távíróhoz

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jKg£gj| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84562. SZÁM. — VII/j. OSZTÁLY. Jelfogó elrendezés drótnélküli távíróhoz. Gesellschaft f ür drahtlose Telegraphie m. b. H. cég' Berlin. A bejelentés napja 1920. évi szeptember hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1916. évi február hó 8-ika. A jelen találmány tárgya drótnélküli távíróhoz való jeiíogó elrendezés, mely lehetővé teszi, hogy a felfogott rezgéseket vagy impulzusokat írókészülék, vagy 5 hívókészülék ós efféle működtetésére használjuk fel. Tudvalevő, hogy a drót­nélküli távíró fejlődése a hallgató-jelfogó csaknem kizárólagos használatára veze­tett, míg az eredetileg használt író-jelfo-10 gást ismét elhagyták. Azok a nehézségek, melyek az írójelfogás keresztülvihetősé­gét gátolják, abban állanak, hogy csak igen kis energiamennyiségek állanak ren­delkezésre és másrészt ezek aa energiák 15 váltakozóáramok, melyeknek felfogására nem létezik a technikában ezidöszerint még elég érzékeny és így biztosan dolgozó relais. A gyenge jelfogóáramok erősbítésére 20 erőisbítőberendezéseket létesítettek és pe­dig vagy az ú. n. mikrofonerősbítőket, vagy — különösen a legújabb időben — főleg az úgyn. katódasugárcsöves erősbi­tőket használták. Ezekhez az erősbítőkhöz 25 azután írókészülékek stb. működtetésére alkalmas relaiseket kapcsoltak; ámde ez­zel sem értek el használható eredményt. A mikrofonerősbítőknek az a hátrányuk, hogy csak egy bizonyos erősségű áramok 30 befolyásolhatják azokat és pedig legtöbb­ször olyan erőseknek kell lenniök ezeknek az áramoknak, hogy pl. az emberi fül már közvetlenül észrevehesse azokat. A katóda­sugáresöves erősbítők, ezzel szemben, képe-35 sek ugyan még oly rendkívül gyenge elektromos áramim pulzusokat is erősbí­teni, melyek jóval a hallhatóság határán alul vannak. Hátrányuk azonban ezek­nek, hogy az erősbített áram csak arány-40 lag kis értékei; vehet fel, melyet a cső iigyr ne\ezett telítőárama korlátoz, úgy hogy felhíváshoz, vagy írókészülék mű­ködtetésére kevéssé érzékeny relaisk, vagy effélék nem voltak használhatók. Az ilyen erősbítőkkel erősbített válta- 45 kozóáramú energiákat megpróbálták már íigynevezett vibrációs relaiskkel, vagy effélékkel is hasznosítani. Ezek a beren­dezések azonban nem mutatták a kívánt megbízhatóságot. 50 A jelen találmány értelmében a jel­fogóhelyen közönséges egyenáramú re­laist, pl. polarizált mágnesfegyverzetrelaist lehet használni. Ez azáltal vált lehetővé, hogv a működtetendő egvenáramú relais 55 elébe egy külön, rácselrendezéssel bíró katódsugárcsövet iktattunk, mely úgy van kiképezve, hogy benne a felfogott áram­hullámok egyenáramimpulzusokká ala­kulnak át. Váltakozóáramok egyenirányí- 60 tására szelepcsövek alkalmazása önmagá­ban véve ismeretes már. Ott azonban, ahol tiszta egyenáramimpulzusok leadá­sáról volt szó, ezek a szelepcsövek csu­pán izzókatódából és anódából állottak 65 és a beléjük vezetett váltakozóáram egyenirányítása az egyik félperiódus el­nyomásával történt. Erős egyenáramim­pulzusok kiváltására azonban ezek a sze­lepcsövek nem voltak alkalmasak. Rácsos 70 katódacsövek pedig lényegileg csak gyenge váltakozóáramokhoz való erősbítőkkónt váltak eddigelé ismeretesekké, azaz az anódkörben nagyobbodott amplitúdójú arányos váltakozóáramok léptek fel. Hogy 75 ezt a hatást elérjük, nem befolyásolt rács­nál az anódakörben állandó egyenáramra volt szükség. Bizonyos szelephatás ezek­nél a rácsos csöveknél is jelen van, amely ezeket pl. detektorokként való használatra 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom