84540. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fogókészülék felvonókosarakra kötélszakadás esetére

Megjelent 1934. évi május hó 12 5-én . , MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84540. SZÁM. — Y/f. OSZTÁLY. Önműködő fogókészülék felvonó kosarakra kötélszakadás esetére. Schüler Reinhold szerelő Dortmuiid. A bejelentés napja 1922. évi junius hó 27-ike. Jelen találmány tárgya önműködő fogó­készülék felvonókosarakra, mely azokat kötélszakadás esetén önműködően rögzíti. A találmány lényegében a felvonókosár 5 alvázra szerelt fedőszerű légfogóernyőből áll, mely a kötélszakadás folytán hirtelen megnövekedő esősebesség okozta légnyo­más által befolyásolva, működésbe hozza a fogószerkezetet. 10 A rajzon 1. ábra a készülék vázlatos oldalnézetét mutatja rendes körülmények között, a 2. ábra ugyanazt kötélszakadás esetén, míg a 15 8. ábra a 2. ábrához tartozó részleges felülnézetet mutat. A felvonókosár (1) alvázára a fedélalakú (a) légfogó van szerelve, mely az (m) for­gáspontok körül lenghetően ágyazott (b, b) 20 emelőkarokhoz csatlakozik (c) csappal, mely az emelőkarvégek (c') hosszrésedbe nyúlik bele. Ugyanezen (c) csaphoz (d) sza­bályozható erősségű rugó csatlakozik, míg magára az (a) légfogófedőre az (e) húzó-25 rugók hatnak. Az (1) alvázsínnek ferde (o, p) vezetékein van vezetve a (g) fékpofa, valamint annak (k) vezetőrúdja. Az (i) rugó állandóan felfelé, a fékező helyzetbe igyekszik a (g) fékpofát szorítani. Az 1. 80 ábrán az (i) rugó össze van nyomva és a (g) fékpofát ezen visszahúzott helyzetében az (i) rugó hatása ellenében az (f) gátlókar tartja meg, melyet (n) rugó (3. ábra) igyek­szik gátló helyzetéből kitéríteni. Az (f) 85 gátló kart az 1. ábra szerinti gátló helyze­tében a (b) emelőkarnak szabad vége tartja meg. A (d) szabályozó rugó erőssége olykép van beállítva, hogy a felvonókosár­nak rendes sebességgel való lefelémozgá-40 sakor az (a) légfogóra ható légnyomás a (b) csuklókarokat nem térítheti ki az 1. ábra szerinti gátló helyzetéből. "* Ha viszont a kötél elszakad és a kosár a rendesnél nagyobb sebességgel halad le­felé, úgy a megnövekedett légnyomás az 45 (a) légfogóra hatva, a (b) csnklókarokat a 2. ábra szerinti helyzetbe kibillenti, mi­által az (f) gátlókarok felszabadulnak és 3. ábra szerinti helyzetükbe lengenek ki, úgy, hogy végeredményben a (g) fékpofák, 50 a rájuk működő (i) rugók hatására, a 2. ábra szerinti helyzetbe juthatnak, melyben a (h) vezetősíneknek nekiszorulnak és ez­által a felvonókosarat lefékezik. A (g) fék­pofáknak és (h) síneknek együttműködő 55 felületei előnyösen érdesek. Mivel az <f) gátlókarok a (b) csuklókarok végeinek nekiszorulnak és így súrlódási akadályt támasztanak a (b) karoknak kilengetése ellenében, azért alkalmazzuk az (e) huzó- 60 rugókat, melyeknek az a hivatása, hogy az (f) karoknak ezen gátló hatását kiegyen­lítsék és ilykép a (d) szabályozó rugóval a készüléket igen érzékenyen lehessen be­állítani, miáltal az már igen kis sebesség- 65 növekedés mellett működésbe jön és a fel­vonókosarat lökésmentesen megállítja. Szabadalmi igények: 1. Önműködő fogókészülék felvonókosa­rakra, kötélszakadás esetére, jellemezve 70 a felvonókosár alvázára szerelt és a fel­vonó fékszerkezetét befolyásoló födél­alakú (a) légfogó által, mely kötélsza­kadás esetén a megnövekedett légnyo­más által működésbe hozza a fékszerKe- 75 zetet. 2. Az 1. alatti fogókészülék kiviteli alakja azáltal jellemezve, hogy a (g) fékpofá­kat a rájuk működő (i) rugók ellenében

Next

/
Oldalképek
Tartalom