84503. lajstromszámú szabadalom • Villamos áramkörök védőberendezése

Megjelent 1934. évi jnnins hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 84503. SZÁM. — VII JÍ. OSZTÁLY. Villamos áramkörök védő berendezése. Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági R. T. Budapest. A bejelentés napja 1913. évi január hó 30 ika. Oly villamos készüléket és gépet, amely hosszú szabadvezetékre vagy kábelre van kapcsolva, tudvalevőleg fojtó tekercsek bekapcsolásával óvhatunk meg a szabály-5 talán feszültséghullámoktól. Ilyen, elren­dezést látunk a csatolt rajz 1. ábráján föl­tüntetve, amelyen az (1) betűjel a vezeté­ket, (s) egy koncentrált önindukciós teker­cset és (m) a védendő villamos gépet je-10 löli. Az ilyen védő fojtó tekercs minden olyan, a vezetékről jövő (ü) feszültség vagy áramhullámot, amely a normális üzemfe­szültséghez képest gyorsan lefolyó több­let- vagy hiányképen jelentkezik, reflek-15 tálja, vagyis a vezetékbe visszalöki. Ámde az említett védő tekercs hatása a valóságban csak korlátolt, mert egyrészt koncentrált önindukcióját nem lehet tet­szőlegesen nagyra venni, másrészt meg 20 hirtelen feszültségszökés esetében, mint pl. vezetékek és készülékek bekapcsolása­kor nem érvényesülhet az egész tekercs ön­indukciója, sőt előfordulhat oly eset is, hogy ez az önindukció a tekercs két szom-25 szédos kerülete közti önindukció értékére süllyed. Egy másik, szintén ismert védőberende­zés a 2. ábrán van föltüntetve, eszerint a koncentrált kapacitású (k) kondenzátor 80 kapcsoltatik közel az (m) gép előtt az (1) vezeték és a föld közé. E kondenzátor kap­csai ugyancsak visszavetik a zavaró (ü) hullámot a vezetékbe, azonban egy kisebb, a kondenzátor nagyságától függő része S5 mégis csak bejut a gépbe, amelynek teker­cseit tehát e berendezés sem védi töké­letesen. A fojtó tekercsnek és a kondenzátornak közös hátránya, hogy bár a gyors lefo­lyású feszültségzavarokkal — szemben a. 40 kisfrekvenciájú árammal, amelyet nem igen befolyásolnak — bizonyos fokig távol­tartják a géptől, egyúttal vissza is vetik a vezetékbe, anélkül, hogy gyöngítenék. E zavaró hullámok aztán addig vándorolnak 45 a vezetéken ide-oda, amíg végre a vezeték csekély ellenállása által fölemésztetnek. Mindazonáltal az egyes reflexiók nem tö­kéletesek s az említett védő berendezéseit a hullámok egy részét a gépek tekercseibe 50 még mindig beengedik, amely hullámok tehát a gépet mindaddig túlontúl igénybe veszik, amíg csak a zavaró hullám egé­szen meg nem szűnik. A zavaró hullámok megsemmisítésére 55 már többféle megoldást ajánlottak; szó volt pl. oly ellenállásról, amelyet a kon­centrált önindukcióval párhuzamosan kap­csolunk a vezetékbe, továbbá oly ellen­állásról is, amelyet két vezeték, avagy egy vezeték és a föld közé a koncentrált kapa­citással sorba kapcsolunk. A 3. és a 4. áb­rán vannak ily berendezések föltüntetve, ahol (r) az ohmikus ellenállást jelzi, amely a zavaró hullám megsemmisítésére szol­gál. E két berendezés sem igen befolyá­solja a kisfrekvenciájú üzemáramot, amely a 3. ábrán látható kis ellenállású öninduk­ciós tekercsen folyhat keresztül, vagy amelynek a másik vezetékbe való átlépé­sét a 4. ábrán kondenzátor akadályozza meg. Az utóbb említett két berendezés a za­varó hullámot akként abszorbeálja legjob­ban, ha az (r) ellenállás nagyságát a 3. áb- 75 rán a vezeték kétszeres karakterisztikájá­nak megfelelően, a 4. ábrában, pedig a fél karakterisztikának megfelelően szabjuk 60 65 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom