84354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélnak és vasnak cementálására

Megjelent 1934. évi junius lió 206-én. MAGYAR KIRÁLYI Mjggffi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84354. SZÁM. — Xlí/e. OSZTÁLY. Eljárás acélnak és vasnak cementálására. t Grönqvist Artúr fiiln követ Kopenliág-a. A bejelentés napja 1922. évi november hó 24-ike.' A találmány tárgya acélnak, vasnak és különösen az; ezen anyagokból készült oly készáruk cementálásának eljárására vo­natkozik, melyekben a szívós, lágy magot 5 cementált acélréteggel burkoljuk be, vagy pedig, mint pl. az esztergaacélnál, az egész anyagot magas értékűvé változtatjuk át. Ha szénben szegény, azaz lágy acélhoz szenet adagolunk, az ú. n. cementálásnál jO a szén kívülről befelé hatol, mimellett az izzási hőmérséklet, az izzás tartama, vala­mint a cementáló anyag fontos szerepet .látszik, a szenesítés azonban az anyag belseje felé lassan csökken és egyenlőtle-15 nül oszlik meg. Módunkban áll ugyan a cementálási eljárás után a megnemesí­tendő tárgyak ismételt izzítása után és lehűtése útján ezek széntartalmának mo­lekuláris megoszlásán javítani, BZBZ ci 20 tárgyakat finom szemcséjű acélszerkeze­tűvé tenni és ezt a cementáló fürdő meg­felelő összetételével elősegíteni, azonban az ismételt izzítás újból szenet von el a tárgyak külső burkából, úgy hogy lá-25 gyabb és durvább felület keletkezik, mely gyakran a felület újbóli megmunkálását teszi szükségessé. A találmány szerinti eljárás az ismer­tekkel szemben azon előnnyel bír, hogy a 80 cementálási folyamatot követő izzítási folyamat nem a cementálási fürdőben való teljes lehűtéssel végződik, hanem, hogy koncentrált sókból álló cementáló­í'iirdő használata mellett a lehűtést kb. 35 300° C hőmérsékletre csak egészen las­san eszközöljük, mimellett a cementá­landó tárgy a lecsapódó sókristályok vas­tag rétegével vétetik körül és ezzel újból vörösizzásra hevíttetik, mimellett a só­kristályok illóvá válnak és az anyagba 40 behatolnak és — amint lényeges mennyi­ségű nitridek jelenléténél mindig — a molekulákat a legfinomabban és a leg­egyenletesebben széjjelosztják, miáltal oly nemes acélt nyerünk, mely a legjobb ter- 45 mészetes keménységű acéllal egyenér­tékű. Az anyag bekérgesítése folytán ezen eJjárás azon különös előnnyel jár, hogy a felület az izzítás alkalmával keletkező sziporkálás és széntelenítés ellen védve 50 van. Minthogy nem az a fontos, hogy a szén már a cementálási eljárás alatt a lehető legegyenletesebben osztassék el, ami csak hosszabb, ártalmas következményekkel 55 járó izzítás útján lenne lehetséges, hanem az, hogy szénnek a mélységbe való behato­lását lehetőleg gyorsítsuk, a cementáló anyaghoz ismert mód szerint 3 rész Ka Fe(CN)e (Káliumferricyanat), 60 H/2 rész K2 Cr 04 (vagy K2 Cr 07 ). % rész K4 Fe (CN)e Káliumferrocyanat), 20—30 rész porrázűzott faszenet, végül 3 rész Na2 HP04 (Nátriumfoszfát)-ot ada­golunk. 65 A nátriumfoszfát hozzáadásának célja, hogy a szén diffnzióját az anyagban, mely­ben a vasmolekulák összetartását meg­lazítja, megkönnyítse. Miután az anyagot a fent felsorolt s?e- 70 rek keverékében a szokásos szabályok sze­rint izzítjuk és kihűlése után újból vörös­izzásra hevítjük, ami a redukált gázok jelenlétében ismert mód szerint mehet végbe, az anyagot folyékony fürdőbe me- 75' ritjíik, melynek lényeges alkatrésze 8 rész 35—38 Bé fokú nyers vagy sűrített szulfit­lúg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom