84308. lajstromszámú szabadalom • Hengerenként két dugattyúval bíró gépszerkezet

Megjelent 1934. évi jiinius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84308. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Hengerenként két dugattyúval biró gépszerkezet. Doxford Róbert Pile és Keller Kari Ottó mérnökök Sunclerland. A bejelentés napja 1920. évi augusztus hó 26 ika. Nagybritániai elsőbbsége 1920. évi február hó 16 ika. A találmány hengerenként két dugatytyúval bíró dugattyús gépek szerkezetére vonatkozik. Ismeretesek az olyan hengerenként két 5 ellentétes irányban mozgó dugattyúval bíró gépek, melyeknél a hengerek párosával két párhuzamos vonalban vannak elrendezve s melyekben mindegyik összetartozó hengerpár számára két forgattyú 10 alkalmaztatik, mely forgattyúkat egyegy főforgattyúrúd kapcsolja a dugatytyúpár azon dugattyújához, mely a forgattyúhoz közelebb esik; a forgattyúk egymáshoz képest el vannak fordítva, a 15 hengerpárokban pedig a dugattyúk hengerenként is ellentett irányban mozognak, mert az egyik hengernek a forgatytyúval közvetlenül kapcsolt dugattyúja és a. hengerpár másik hengerének a megfe-20 lelő forgattyúval nem közvetlenül kapcsolt dugattyúja között átlós kapcsolat van elrendezve. Ilyen típusii gépek példái a 6102/1909. (Fullagar) és 130767. (Cammel Laird stb.) angol szabadalmi le-25 írásokban vannak ismertetve. Eddig az átlós kapcsolást két ellentétes végén keresztfejek révén mereven kapcsolták a megfelelő dugattyiikhoz, mimellett az alsó keresztfej egyúttal főkereszt-30 fej gyanánt is szolgált, vagyis ehhez volt kapcsolva a főforgattyúrúd is. Ezen szerkezetek tökéletlenek voltak, így pl- minthogy a főkeresztfej csúszó-, ill. szánfelületei nemcsak a főforgattyii-35 rúdnak egyik síkban ható nyomásait fogták fel, hanem az említett átlós kapcsolatból származó, az imént említett síkra merőleges síkban ható nyomásokat is, két egymásra merőleges felületen voltak kopásnak alávetve. Ennek megfele- ±q lően e csúszófelületeket síkok gyanánt kell kiképezni és minthogy ugyanazon főkeresztfej felületeit képezték, nem lehetett a keresztfejet állandóan pontosan a henger axisában tartani, ami pedig a gya- 4,5 korlatban rendkívül fontos. A főkeresztfej azon csúszó felületeit, melyek a főkapcsoló-rúd nyomásait vitték át, egymástól távol kellett elrendezni oly célból, hogy közöttük még az átlós kapcsolás fel- 50 erősítésére hely maradjon. Ennek eredménye a mellső oldalról hátrafelé terjedő értelemben oly nagyméretű keresztfej volt, hogy lineáris kiterjedése a felmelegedéskor igen tetemes lett; ez termesze- 55 tesen szükségessé tette, hogy a keresztfej csúszó felületei és a vele összeműködő vezetőfelületek között tetemes játékot kellett hagyni, hogy e kitágulás lehetséges legyen: ez szintén a pontosság rovására 60 ment. De az említett átlós kapcsolatok eddig alsó és felső végeikkel nem csak mereven kapcsoltattak a megfelelő dugattyúkhoz, hanem párosával is alkalmaztattak, 65 amennyiben egyik a gép mellső, másik a gép hátsó oldalán volt elrendezve, még pedig a négy henger axisát tartalmazó síktól különböző távolságokban. Ennek folytán az egyik rúdnak a másikhoz ké- 70 pest való egyenletlen kitágulása, de (az elrendezés symmetriájának hiánya folytán) egyforma kitágulása is elfordítani igyekezett a főkeresztfejet úgy, hogy a keresztfej és a vezeték csúszó felületei 75 ívesen koptak ki.