83605. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos tőzegnek vagy más rossz minőségű tüzelőanyagnak nemesítésére

Megjelent 1934. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83605. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás rostos tőzegnek vagy más rosszminőségű tüzelőanyagoknak nemesítésére. Brandes Frigyes Vilmos mérnök Hannover. A bejelentés napja 1922. évi junius hó. 10-ike. Németországi elsőbbsége 1922. évi január hó 14-ike. A jelen találmány tárgya eljárás rostos tőzegnek vagy más rosszminőségű tüzelőanyagoknak, pl. barnaszénnek, tűrészpornak vagy más effélének nemesítésére. Is-5 meretes már rostos tőzegnek vagy más efféléknek forró lepárlási gázokkal való kezelése, miniellett a kátrányalkatrészeket gázalakban vezetik hozzá, ami ezeknek tökéletes elosztását teszi lehetővé, mely a 10 brikettezés szempontjából fontos. Ugyanakkor a rostos tőzegnek vagy máseffélének szárítása ós esetleg elszenesítése megy végbe aszerint, hogy mekkora a lepárlási gázoknak hőmérséklete. 15 A jelen találmány szerint már most ezt a magában véve ismeretes eljárást oly módon foganatosítjuk, hogy a rostos tőzegnek vagy máseffélének folytonos telítése válik lehetővé azáltal, hogy a tüzelőanyagot 20 állandóan adagoljuk és vezetjük el miközben a gázokat ugyanazon irányban vagy ellenáramban folytonosan keresztülvezetjük; ezáltal itt egyúttal a telítési folyamat hőmérsékletének szabályozását érjük el, 25 minthogy a tüzelőanyag mozgási sebessége természetesen szabályozható. A mellékelt rajz 1—3. ábráin a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezésnek három kiviteli alakja van 30 feltüntetve. Az 1. ábra szerinti berendezés az (1) retortakemencéből és a (2) tisztítóból áll. A retortakenience alkatrészei: a (3) adagolótölcsér, a tulajdonképpeni (4) retorta, az 85 (5) kokszelvezető nyílás és a (6) lángzó. A (4) retortában fejlesztett lepárlási gázokat a (9) csővezeték útján a (2) tisztító felé vezetjük és az ebben elhelyezett rostos tőzegen a nyilak irányában átvezetjük. A ros-40 tos tőzeget (12)-nél megszakítás nélkül adagoljuk, miniellett az a (10) és (11) tölcsérek között lassan lehull és a (13) gyüjtőtérbe jut, amelyből a többé-kevésbbé megszárított, és telített anyagot tetszőleges szállítókészülék, pl. a (14) csiga segélyével vezet- 45 jük el. A kátránytól megtisztult gázokat azután tetszőleges célra, pl. az 1. ábra szerint a (4) retorta fűtésére használhatjuk fel. Ama hőmérséklet nagysága szerint, amellyel a lepárlási gázokat a (2) tisztító- 50 ban lévő anyagon átvezetjük, ez az anyag különböző kezelést szenved. Ha (2)-ben pl. 50—60° középhőmérséklet uralkodik, akkor az anyag túlnyomólag csak kátránnyal telítődik. Ha a közepes hőmérséklet 55 80—150°, akkor a telítés mellett vízelpárologtatás, vagyis az anyag szárítása is végbemegy. Ha ellenben a közepes hőmérséklet 200—300° és a tüzelőanyag, mint pl. rostos tőzeg esetén könnyen gyulladó, ak- 60 kor részleges száraz lepárlás megy végbe. Míg tehát az első és második esetben a lepárlási gázokból valamennyi kondenzálható kátrányaikatrósz csapódik le a (2) tisztítóban, a harmadik esetben ez csak 65 részlegesen következik be. A magasabb hőmérséklet folytán csak a magas forrpontú kátrányalkatrészek fognak kondenzálódni és a részlegesen történő száraz lepárlás folytán még a (2)-ben lévő tüzelő- 70 anyagnak könnyen illó alkatrészei leválasztatnak és a lepárlási gáznak könnyen illó kátránygőzeivel együttesen vezettetnek el. Ekként tehát a (2)-ben lévő tüzelőanyagnak könnyen illó lepárlási termékei 75 mintegy kicserélődnek az (l)-ben lévő anyagnak sűrűnfolyós kátránydesztillátumaival és így a (2)-ben lévő tüzelőanyag ugyancsak bizonyos célokra, pl. brikettezésre alkalmassá válik. Egyidejűleg az 80