83563. lajstromszámú szabadalom • Cipő

Megjelent 1934. évi juiiius lió 218-én. MAGYAR KIRÍLYI jKUra SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83563. SZÁM. — I/b. OSZTÁLY. Cipő. Antalovics Mátyás cipész Újpest. A bejelentés napja 1922. évi május hó 3-ika. Jelen találmány tárgya cipő, melyet az jellemez, hogy a talp széle köröskörül peremszerűen felfelé van hajlítva és a cipőfelsőrésznek alsó széle a talpnak ezen felhajlított széléhez hozzá van erősítve olyképpen, hogy a felsőrésznek alsó éle a 5 talp peremének felső éléhez simul. A hozzáerősítés kapcsokkal, vagy összefűzés által történik. A találmány tárgyát képező cipőnek az az előnye, hogy a talp és felsőrész közötti j0

fűzés, kapcsok vagy hasonlók nincsenek kopásnak kitéve, mert oldalt esnek és így nem járunk rajta. Az ilyen cipő igen- jól simul a lábhoz, hajlékony és még a legérzékenyebb lábnál is jó és kényelmes já^ rást boztosit. A csatolt rajzon az 1. ábra egy jelen találmány szerint készülő szandálnak egyik példakénti kiviteli alakját oldalnézetben, a 2. ábra pedig harántmetszetben nagyobb 20

léptékben tünteti fel. A 3. ábra a talp és felsőrész összekötésére szolgáló fűzésnek menetét mutatja nagyobb léptékben. A 4. ábra a talp és felsőrész összeerősíté-25

sénefc egy másik példakénti kiviteli alakját tünteti fel, amelynél az összeerősítésre kapcsok vannak alkalmazva. Az (1) talpnak széle köröskörül felfelé van hajlítva (1. és 2. ábra) úgy, hogy a 80 felfelé álló (2) peremet képezi. A (3) felsőrésznek alsó éle a talp (2) peremének felső éléshez simul és az 1., 2., 3. ábrák szerint az (1) talpat a (3) felsőrésszel a (4) fűzés köti össze, mely a talpnak (2) peremén és 85 a felső bőrön alkalmazott lyukakon átfűzött (5) zsinórból, célszerűen bőrszalagból készül. A fűzésnek természetesen olyannak kell lennie, hogy a felsőbőrt a (2) peremhez erősen hozzászorítsa. Igen célszerű erre az 1. ábrán feltüntetett fonási mód, melynek menete a 3. ábrából könnyen 49 megérthető. A fűzés ezen módjánál az (5) szalagot a (2) permnek (6) lyukán kívülről befelé s azután a (3) felsőrésznek (7) lyukán belülről kifelé átfűzzük, azután pedig, mielőtt a (2) peremnek következő ^ (6) lyukán átfűznők, a megelőző külső (5) szalagágon áthurkoljuk úgy, hogy a (8) hurkot képezi. A 3. árbán ezek a hurkok lazán vannak feltüntetve, természetes azonban, hogy azokat mindig erősen meg 5

q kell húzni. Ily módon a (2) perem és (3) felsőrész között igen jó, tömör és szoros kapcsolást létesíthetünk. A cipőinek egyik igen jó készítési módja a következő: A (3) cipőfelsőrészt a szokott módon, pl. (10) szögekkel a (9) kaptafára erősítjük rá (1. és 2. ábra). A (3) felsőrésznek alsó éle azonban nem megy, mint eddig szokásos volt, a kaptafának talpa alá, hanem a (kaptafának alsó síkja fölött oly magasságban fekszik, mint amennyire az (1) talpnak (2) pereme felfélé nyúlik. A (3) felsőrésszel felszerelt (9) kaptafán már most a jól beáztatott (1) talpat célszerűen két szög segélyével rögzítjük és 65 a talpnak szélét a kaptafán kalapálás vagy sajtolás által lefelé hajlítjuk úgy, hogy a (2) perem keletkezik. A felsőrésznek alsó élét ós a peremnek felső élét kés segélyével úgy egyengetjük, hogy azoik 70 egymással érintkeznek. Azután görbe (11) ár segélyével (2. ábra baloldal) a (2) peremen és (3) felsőrészen egy-egy lyukat szúrunk, melyeken az árnak kihúzása után az (5) szalagot (3. ábra jobboldal) alulról 75 felfelé átfűzzük. Azután az árral a követ-