83491. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen tekercsredszerű villamos gép
Megjelent 1934. évi ju lius hó 2 -án . MAGIAK KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83491. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Egyetlen tekercsrendszerű villamos gép. Varga Sándor gépész Hajdúböszörmény. A bejelentés napja 1922. évi április hó 22-ike. Az eddigi villamosgépek (generátorok vagy motorok) a permanens mágnesből álló sztátorral működő egészen kis egységeket, pl. kézihajtású induktorokat és a 5 gyujtómágneseket kivéve, általában véve két tekercsrendszerrel és pedig az arinatúra-vezetőrendszerrel és a mágnesgerjesztő vagy mezőtekercsekkel működnek. Ezzel szemben a jelen találmány szerinti 0 villamosgép egyetlen vezetőrendszerrel van ellátva, amiből önként adódik az olcsóbb előállítás és szerelés, az egyszerűbb, egységesebb elrendezés és az üzemzavarok csekélyebb eshetőségének előnye. Mi-5 ntán továbbá a találmány szerint az armatúravezetőkön belül lévő vastest az eddigi gépekkel ellentétben, nem a mágnesvaskörhöz járuló külön armatúramagot, hanem mindjárt magát a gerjesztett mág-0 nesvastestet alkotja, a gépnek vasrendszere is az eddiginél egységesebb, egyszerűbb és így olcsóbban állítható elő; a találmány szerinti egységes tekercsrendszernél az önindukcióviszonyok is kedve-3 zőbbek, a gép hatásfoka jobb és végül, miután az alább ismertetendő módon a rótor vezetőknélküli egyszerű vastestből áll, elmarad a vezetőknek vagy tekercseknek a centrifugális erő ellenében alkal) mázott, többé-kevésbbé bonyolult eszközökkel való védelme és így a gép egyszerű kiképzés mellett nagy fordulatszámokhoz is alkalmasabb, mint az eddigi ily gépek. A találmány szerinti gépnek (mindenek-1 előtt, mint villamosmotornak) lényege a következő megfontolásokon alapszik: A mellékelt rajz 1. ábráján egy ismeretes típusú szolenoid látható, melynél a tekercsmenetek és az áram megfelelő irá-i nya mellett elérhető, hogy a szolenoid (1) fele északi sarok, (2) fele pedig déli sark gyanánt hasson, éppen úgy, mint egy permanens mágnesnél. Ha az (1) tekercsrész felé balról mágnesvassal közeledünk, ezt a szolenoid magához vonzza; ismere- 4-5 tes, hogy ha a szolenoid egyik sarkához egészen lágy vasrudat közelítünk, a szolenoid ezen lágyvasat azonnal mágnesezi és mindjárt be is húzza. Képzeljünk már most egy lágyvasrudat patkóalakiían vagy megszakított gyűrű alakjában meghajlítva és egyik végével a szolenoid (1) részéhez közelítve, úgy azonban, hogy a. patkó másik vége a 2. ábrán feltüntetett módon a szolenoid (1) részétől jóval távo- 55 labb legyen, amint az az ábrán jelzett (4) megszakítási helynek felel meg, hogy továbbá a szolenoid (2) része kb. a patkó közepén, tehát indifferens helyen vegye körül a (3) megszakított vaskört, amelyet 60 végül (0) középpontja körül elforgathatóan elrendezve képzeljünk. Ha már most a szolenoidba áramot bocsátunk, akkor ez a (3) vaskörnek felső baloldali végét az áram- és méretviszonyoknak megfelelően bizonyos mértékben behúzza, úgy hogy a (3) vaskör bizonyos szöggel elfordul. A találmány szerint már most ezt a hatást hasznosítjuk, pl. oly módon, hogy a (3) megszakított vaskörnek folytonos 70 elforgását idézzük elő azáltal, hogy a kerület mentén az (1) szolenoidrészhez hasonló további szolenoidrészeket iktatunk be egymásután és pedig önműködően: ezen célból a (3) vaskört különálló te- 75 kercsrészeknek sorozatával vesszük körül, amelyekkel a (3) vaskörrel egyíittforgó kefék működnek együtt, célszerűen oly módon, hogy a vaskör, miközben bizonyos szöggel elfordul, maga előtt tolja a te- 80
