83174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés meleg hozzávezetésére és meleg elvonására rossz melegvezető anyagoknál
Megjelent 1934. évi .julius hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI J| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83174. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés meleg hozzávezetésére és meleg elvonására rossz melegvezető anyagoknál. Jacobs Károly kereskedő Hamburg-. A bejelentés napja 1922. évi április hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1921. évi április hó 14-ike. A jelen találmány tárgya eljárás és berendezés, amelyek lehetővé teszik, hogy anyagokat, különösen olyanokat, amelyek rossz hővezetők és amelyeknek nagj* a 5 vízlekötő képességük, az anyagnak messzemenő, valamint mechanikai megkímélése mellett termikusan kezeljük és pedig akár melegnek hozzávezetése útján szárítás vagy száraz lepárlás (Sclnvelen) 10 céljából- akár hőelvonással hűtés céljából. Az eljárás elsősorban barnaszénnek, tőzegnek, másfajta nedves szénnek, ipari hulladékanyagoknak stb., továbbá a belőlük termikus kezelés útján kapott termé-15 kek kezelésére való és általában mindenütt használható, ahol racionális tömegszárításról, illetve melegelvonásról van szó. Az ilyen anyagiknak, különösen barna-20 szeneknek nemesítésénél, az anyagnak sajátosságánál fogva a szokásos termikus kezelési módok nem alkalmazhatók. Ha pl. barnaszenet vagy tőzeget bányanedves állapotban hatékony hőkezelésnek vetünk 25 alá, akkor több irányban nagyon ki nem elégítő szárítási eredményeket kapunk. Elsősorban az eddig szokásos szárítás teljesen okszerűtlen, amennyiben gyors száradás folytán a felületnek, zsugorodás 30 fellépése közben, bizonyos elzárása figyelhető meg, amely azután az egyes belül levő daraboknak további kiszáradását megnehezíti vagy egészen megakadályozz;;. Ha a hőmérséklet fokozása útján 35 valóságos átszárítást kényszerítünk ki, fkkov az anyagnak tetemes eléríéktelenííése rnegv végbe, azáltal, hogy az anyagnak nagv százalékmennvisége törmelékké esik szét. miáltal ann:ik alkalmazási területe kedvezőtlen módon korlátozíatik. .Ehhez járul még, hogy az ilyen erőltetett szárítás, eltekintve az anyagnak nagyobb mérvű széthullásától, a behatásnak rövidsége és intenzitása folytán, az összes hőenergiának csak tökéletlen kihasználását 45 teszi lehetővé. Végül nagyon meggondolandó, hogy az ilyen szárítandó anyagot magasabb hőmérsékletnek kitegyük, mert egyrészt már aránylag alacsony hőmérsékleteken megkezdődik a száraz desztil- 50 láció és az anyag bomlásoknak van kitéve és másrészt az öngyulladás veszélye is köze1 fekszik. Ennek folytán arra a meggyőződésre jutottak, hogy az ilyen anyagok csupán 55 csak olyan nagy, gyakran változó levegőmennyiségekkel száríthatok, amelyek az elpárologtatáshoz szükséges meleg abszolút mennyiségét mindenkori csekély menyriyiségekben mérsékelt hőemelkedés mel- 60 lett lehetőleg egyenletesen juttatják az anyagnak nagy, légáramtól gyorsan átjárt felület részeihez. Ha ennek foganatosítása sikerül, akkor el lehet érni, zavaró törmelék képződése nélkül, az 65 anyagnak jó kiszárítását olyan hőmérsékleteken, amelyeknél az anyag bomlásától és öngyulladásától még nem kell tartani. Hasonló nehézségek, amelyeknek oka főképpen az anyagnak fizikai tulajdon- 70 ságaiban. különösen pedig annak rossz melegvezető képességében rejlik, lépnek fel a száraz desztillálás céljára való meieghozzávezetésnél és a már felmelegített anyagból való melegelvonásnál. A beje- 75 lentő által a száraz lepárlásnál alkalmazott közvetett melegítésnél az összes anyagra való egyenletes melcgát vitel
