83156. lajstromszámú szabadalom • Kenőszerkezet égési erőgépek forgattyútengelyei számára
Megjelent 1934. évi jitlius hó 2-án. HA6TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83156. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Kenőszerkezet égési erőgépek forgattyútengelyei részére. Grazer Wagg-on- und Maschinen-Fabriks-Actiengesellschaft vorm. Johann Weitzer cég és Flatz Emil mérnök Graz. A bejelentés napja 1922. évi március hó 28-ika. Ausztriai elsőbbsége 1921. évi április hó 12-ike. A találmány tárgya kenőkészülék égési erőgépek forgattyútengelyei részére. Az olajfogyasztás lehető csökkentésére meg kell akadályozni, hogy a csapágyakhói ki-5 lépő olaj a hajtóművet befogadó térbe jusson. Ezen célra olajvisszavezető gyűrűket alkalmaznak, melyeknek elrendezése a találmány szerint az ismert elrendezésektől abban tér el, hogy a csapágytok ál-0 tal vagy a csapágytokra erősített gyűrűk által körülzárt olajvisszavezetőgyűrűk, melyek a csapágycsészékből kilépő olajat a forgattyúhajtóinűvet befogadó tértől elkülönített tartályba vezetik visza, a for-5 gattyiikarokra vannak szerelve. Ennek az elrendezésnek lényeges előnyei vannak. Első sorban többhengeres gépeknél a tengelyek és a gépek hossza jelentékenyen megrövidül, minthogy az 10 olajvisszavezető gyűrű a tengely irányá ban nem igényel külön teret, hanem csak a tehgelycsap hornya által veszendőbe ment teret foglalja el. Másodsorban az új elrendezés folytán az olajvisszavezető 15 gyűrűt egyúttal a forgattyúcsap kenésére is felhasználhatjuk és végül az olajvisszavezető gyűrűt a tengelynek közel feszültségmentes pontjain erősíthetjük meg. A mellékelt rajzon a találmánynak ;0 példaképp vett foganatosítási alakja többforgattyús tengelyen való alkalmazásában a fórgattyútengelyen, át vett metszetben van feltüntetve, ahol is a csapágy jobb- és baloldalán az olajvisszavezető 15 gyűrűk és az olajvezeték eltérő kiképzésben vannak ábrázolva. Az (1) csapágycsészékből és a (2) tokból álló forgattyútengelycsapágyakba az olajat (2')-nél ismert módon szivattyú segélyével vezetjük be. A forgattyiícsapoknak 40 (3) csapágyaiba ismert módon vezetjük be a kenőolajat; a belőlük eltávozó olaj a (4) forgattyiítokban gyülemlik össze, míg a tengelycsapágyakból kilépő olaj az (5) tartályok ba jut, melyek ne m állnak össze- 45 kptfetSsfen a torgattyútokkal, míg egymással (6) csatorna útján lehetnek összekötve. Ezen (5) tartályokból az olajat az ofejszivattyú ismét kiszivattyúzza. A csapágyakból kilépő olajat a rajzon a 50 csapágy bal oldalán ábrázolt kiképzés szerint a (9) forgattyúkarra erősített (7) visszavehető gyűrű fogja fel, melynek külső peremét légrések szabadon hagyása mellett ésapágyiokon elrendezett (8) 55 gyűrűk fog ják át. A csapágycsészék, mint a rajzból látható, a tengelycsap hengeres részét körülzárják, míg az olajvizsszavezető gyűrűk a tengelycsapnak a fórgattyútengelyen fekvő hornyait veszik kö- 60 ríil. A csapágyból kilépő olaj tehát a (7) olaj vissza vezető gyűrűbe jut, amelyből az (5) tartályba ömlik. Ennek az elrendezésnek az az előnye, "hogy a forgattyútengely szerkezete alak és méret tekintetében nem 65 szenved változást, amennyiben a, tengelycsapot a forgattyúkarral összekötő hornyokon levő teret használjuk ki az olajvisszavezető szervek elhelyezésére. A jelen találmány által azonkívül a csapágy 70 tökéletes olajtömítő elzárását hozzuk létre és ezzel igen csekély olajfogyasztást érünk el. Minthogy a (9) forgattyúkarok és a forgattyútengelycsapágyaik között tengely- 75 irányban mozgástérnek kell megmaradnia, szükséges, hogy a forgattyútengely
