83111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékok vagy pépszerű masszák hevítésével a káros kéregképzódés megakadályozására
Megjelent 1934. évi ju lius l» ó 3 -án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 83111. SZÁM. IV/Í. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés folyadékok vagy pépszerű masszák hevítésénél a káros kéregképződés megakadályozására. Meude Emánuel tanácsadó mérnök Bern. A bejelentés napja 1921. évi március hó 30-ika. Svájci elsőbbsége 1915. évi március hó 26-ika. Ha folyós anyagokat, pl. folyadékokat (közönséges víz), szuszpenziókat (kátrány) vagy pépszerű anyagokat (bizonyos élelmiszerek) az eddig használatos készülé-5 kekben vagy kazánokban hevítünk, főzünk, besürítünk vagy elpárologtatunk, tudvalevőleg könnyen megesik, hogy az illető készülékek fenekén vagy falain többé-kevésbé vastag lerakódások állnak 10 elő, vagy különösen pépszerű anyag esetén odaégnek. Mind a két jelenségnek közös sajátsága, hogy fokozódó hőmérsékleten majdnem kivétel nélkül hevesebben, tehát károsabban és következményeikben 15 veszélyesebben jelentkeznek. E jelenség megmagyarázására a mellékelt rajz 1. ábrája részben (1) vízzel töltött főzőedényt tüntet föl függőleges metszetben. (2) tetszőleges hőforrást jelez. A 20 főzőedénynek (3) feneke csak a tisztább ábrázolás végett van túlzott vastagra rajzolva. A hőmérséklet emelésekor először is a fenék közepén, ahova természetszerűen a 25 legtöbb hő jut, keletkeznek egyes (4) levegőbuborékok, végül az egész feneket és és a falaknak a fenékhez legközelebb eső részeit is majdnem összefüggő gázréteg borítja be. A víz hőmérsékletének további 30 tokozásával először a középről, majd a fenéknek ettől távolabb eső részéről is mindig több és több ilyen buborék válik el a fenékről és a falakról, s ezek a folyadéktömegen keresztül kisebb-nagyobb nehéz-S5 séggel fölfelé törve, a folyadék felszínén szétpattannak. A hőmérsékletnek még további emelkedésével ez a buborékképződés mindinkább heves lesz, míg végül az egész folyadéktömeg forrásba jön, azaz először felforr és azután fokozatosan el- íO párolog. Ha tiszta vizet forralunk és párologtatunk el, akkor tudvalevően semmi lerakódás, azaz semmiféle kazánkő sem keletkezik. 45 Ha azonban a víz oldott vagy szuszpendált anyagoktól tisztátalan, akkor lerakódás keletkezik, amely magasabb hőmérsékleten általában nagyobb mértékben áll elő ós károsabban hat mint alacsony 50 hőmérsékleten. Ha pl. iszapos vizet hevítünk, akkor először is, ha kavarószerkezetet nem használunk, az iszapnak legnagyobb része az edény fenekére rakódik, majd a forrás be- 55 álltával fölkavarodik és végül ismét a fenékre üllepszik, ha a főzési vagy elpárologható műveletet megszakítjuk s így a folyadéktömeg ismét nyugalomba jut. Ez a lerakódott iszap öblítéssel nehézség nél- 60 kii 1 eltávolítható. Ha azonban ily módon való tisztítását elhanyagoljuk, akkor a következő főzési műveletben ez az iszap -tömeg már kissé, bár alig észrevehetően, odaég, s ha későbben sem távolítjuk el, az 65 odaégés mindinkább fokozódik és az úgynevezett kazánkőképződésre vezet, amely tudvalevően végül az edény fenekének kiégését okozza. Ha viszont a víz bizonyos oldott ás- 70 ványi anyagokat, különösen pedig kettőn szénsavas sókat tartalmaz, akkor oldhatatlan karbonátoknak a hevítés okozta, ismert kiválása végül szintén kazánkőképződésre és a fenéknek kiégés okozt:- 75 megrongálódására vezet.
