82718. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet nagy fordulatszámmal járó gépeknek járműveken való ágyazására

Megjelent 1934. évi szeptember hói 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82718. SZAM. — V/g'2. OSZTÁLY. Szerkezet nagy fordulatszámmal járó gépeknek járműveken való ágyazására. Kandó Kálmán mérnök Budapesten. A bejelentés napja: 1920. évi április hó 22-ike. Járműveken elrendezett, igen nagy fordulatszámmal járó gépek csapágyaiban a jármű irányváltozásai alkalmával a gyorskopás következtében nyomások lép-5 nek fel. Számítások azt mutatják, hogy a vasúti járműveknek maximális sebessége mellett is, akár a legkisebb görbületi sugarú kanyarulatokban, akár pedig az emelkedésnek leghirtelenebb változásainál 10 nem érnek el az említett csapágynyomások káros értékeket, ellenben a jármű káros mozgásai (ingás, bólintgatás, kigyódzás) a csapágyaknak igen súlyos igénybevételét okozzák. 15 A gyorskopás folytán beálló ezen káros csapágynyomásokat a forgó gépnek szabadon beálló Cardan-féle felfüggesztése által elkerülhetnők, azonban nagyobb gépeknek ilyszerű ágyazása vasúti járműve-20 ken tekintélyes szerkezeti nehézségekkel jár és mindenképpen bonyolult és sok helyet igénylő szerkezetekre vezet. A találmány tárgya oly felfüggesztőszerkezet, mely a Cardan-féle ágyazás 25 hátrányait kiküszöböli és a feladatot igen egyszerű szerkezettel oldja meg. A találmány szerint a gép, lényegileg a jármű hosszirányában fekvő tengellyel a gép súlypontja felé konvergáló, minden 30 irányban kilenghető tagok segélyével van a járművön felfüggesztve. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának több példaképpeni megoldási alakja van vázlatos függőleges hosszmetszetben, 35 ill. alaprajzban feltüntetve. Az 1. és 2. ábrában (f) jármű vázát jelenti, amelyre az (m) gép függesztendő fel; (r) a gép rotora, (a) pedig ennek tengelye, amely úgy rendezendő el, hogy le-40 hetőleg a jármű hosszirányába essék. Az 1. és 2. ábra szerint a felfüggesztés négy, minden irányban kilengethető (bl, b2, b3, b4) taggal pl. láncszemmel történik, melyek a gép (s) súlypontja felé konvergálnak és a felfüggesztés nyugalmi 45 helyzetében úgy lehetnek irányítva, hogy irányaik akár magában az (s) súlypontban, akár a súlypont fölött a (z) pontban, akár pedig valamely a súlypont közelében fekvő pontban metszék egymást. 50 Ha a jármű káros mozgásai közben az (a) forgótengely irányát megtartani igyekszik, úgy a (bl, b4) felfüggesztőszervek engednek és kitérnek. Eközben azonban forgató nyomaték lép fel, amely 55 a gépet ismét nyugalmi helyzetébe igyekszik visszavinni. Ugyanezen hatást egyszerűbben és tökéletesebben érjük el, ha négy felfüggesztőrúd helyett csak hármat alkalma- 60 zunk, amint ezt a 3. ábra mutatja. Ekkor az egyik felfüggesztőszerv, a (b) rúd az (s) súlypont egyik oldalán, a másik két (bl, b2) felfüggesztőrúd húzóerejének (rl) eredője pedig a súlypont másik ol- 65 dalán támad. Ezen utóbbi elrendezésnél a terhelés statikailag meg van határozva és mindenkor egyenletesen oszlik meg a felfüggesztőszervek között, míg a 2. ábrabeli elrendezésnél a négy felfüggesztőrúd 70 közül az egyik terheletlen lehet. A felfüggesztőrudak számát még tovább csökkenthetnők kettőre is, amint ezt a 4. és 5. ábra mutatja. Ezen felfüggesztés mellett azonban a gép ingásba jön oldal- 75 irányban, amit a (g) rugók alkalmazásával kell csillapítani. A legelőnyösebb tehát a három felfüggesztőtaggal való felfüggesztés. (3. ábra).