82515. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai kalapács

Megjelent 1934. évi november hő 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 82515. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Mechanikai kalapács. Det Tekniske Forsogsaktieselskab cég Ordrup-ban (Charlottenlund mellett, Dánia.) A bejelentés napja: 1921. évi március hó 26-ika. Dániai elsőbbsége: 1920. évi november hó 28-ikfl. A mechanikai kalapácsoknál, amelyeknek verőfeje a mellékelt rajzok 1. ábráján (V)-vel van jelölve, a verőfejnek (A) forgattyú segélyével való ismeretes haj-5 tásánál kénytelenek vagyunk a forgattyú és a verőfej közzé (U) rugót beiktatni oly célból, hogy a verőfejnek a forgattyúmozgás kényszerhatásával szemben bizonyos fokú szabadságot kölcsönözzünk, 10 úgyhogy a felütődés alkalmával a verőfejben felhalmozott eleven erő szabadon alakulhat át a megmunkált anyag számára való előrehajtássá. A rugó beiktatását továbbá szükségessé teszi az a kö-15 rülmény, hogy rugó hijján a közvetlen forgattyúhajtás folytán a verőfej legmélyebb helyzetében zárósebességet kapna. A verőfej mozgási szabadságának olymódon való kikényszerítése, hogy a verő-20 fejet a rugó segélyével csak lazán kapcsoljuk a hajtószerkezethez, szerkezeti hátrányokkal jár, mivel az energiának nagy része ahelyett, hogy a verőfej tömegében érvényesülne, a rugóban meg-25 akad. Ennélfogva a szerkezet mindig aránylag nagyméretűvé és súlyossá válik és elvi okokból tetemes rázkódtatásoknak van alávetve. Ekként a rugós forgattyú egész természeténél fogva nem igen alkal-30 mas kalapácsok hajtására és a legtöbb esetben helyet kellett engednie a sűrített levegővel és gőzzel való hajtásnak, amelyeknél a verőfejnek már eleve szabad mozgékonysága van. 35 A jelen találmány célja már most az, hogy a verőfejet egyszerű mechanikai eszközökkel közvetlenül akként hajtsuk, hogy annak ugyanaz a mozgási szabadsága legyen, mint a nyomás alatt álló gázokkal való hajtásnál, továbbá, hogy a 40 berendezést akként foganatosítsuk, hogy a verőfej a felütődés pillanatában a lehető legnagyobb sebességgel bírjon. Ezt a célt lényegében véve azzal érjük el, hogy a kalapács hajtására a közvet- 45 lenül ható forgattyúerők helyett a (K) forgattyúcsapágyra (1. ábra) ható reakcióerőket használjuk ki. A forgattyúcsapágyat nem az állvánnyal, hanem magával a verőfejjel kötjük össze. Ezt a mellékelt 50 rajzok 2. ábrája kapcsán világítjuk meg. Itt (V) a kalapácsfej, mely a (C—C) vezetékben fel- és lefelé mozgatható. A (V) fej, felső végén az (A) forgattyút hordja, mely a (K, K) ágyazatokban foroghat és 55 az (Y) rugó felől kapja hajtását. Kardánkapcsolások és a hosszirányban kissé utána engedő tengely segélyével elérjük azt, hogy a hajtószerkezet a verőfej mozgásait nem gátolja. Az (Y) rugót a (D) 60 mótor csavarja meg. E rugó különleges szerepét később fogjuk ismertetni. A forgattyúval a (B) tolórúd segélyével a (W) súly van összekötve, mely a (V) verőfejben alkalmazott vezetékben 65 szabadon fel- és alámozoghat. A munkadarab, mely (T)-vel van jelölve, a (H) üllőn munkálandó meg. Az (A) forgattyú forgása közben a (W) súly felváltva gyorsítást és késleltetést szenved. Az ehhez 70 szükséges tolórúderők azonos nagyságú reakcióerőket okoznak, amelyekkel a forgattyútengely a maga (K, K) csapágyaiba szoríttatik. Minthogy már most e csapágyak a (V) verőfejjel együtt szabadon 75 mozgathatók, ennélfogva azok mozgásba hozzák a verőfejet is, mely általában véve a forgattyú-fordulatok ütemében fog fel-