82115. lajstromszámú szabadalom • Keréktengely körül kilendülő kocsitengelyű gépjárművekhez való fék

Megjelent 1935. évi január ho 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82115. SZÁM. — XX/a/2. OSZTÁLY. A keréktengely körül kilendülő kocsitengelyű gépjárraövekhöz való fék. Pallavicini Béla magánzó, Wienben. A bejelentés napja: 1921. évi február hó 15-ike. Ausztriai elsőbbsége: 1920. évi január hó 28-ika. A gépjárműveknek szokott módon hátulsó kerekükre ható féke rendszerint a hátulsó tengelyre van ágyazva és lényegileg fékpofákból áll, amik a fékdobbá ki-5 képezett agy belső feléhez súrlódnak, s erre ezeket egy fékexcenter szorítja rá, amit viszont a fékezőrudazat segélyével egy fékezőkarral a vezetőülésről vezérlünk. 10 A féknek a hátulsó tengelyre való ilyetén ágyazása azon a föltevésen alapszik, hogy a kocsitengely egyúttal a kfcrékagynak is tengelye, úgyhogy a kocsitengely, valamint a keréktengely viszonylagos hely-15 zete állandó. Ismeretesek mármost olyan berendezések, amelyek sikeresen fogják íel a járműre jutó lökéseket és amelyek lényegileg abban állnak, hogy a kocsitengely egy, 20 a kerékagyba zárt excenterbe excentrikusan van ágyazva a keréktengelyhez képest. így a kocsitengely rendes állásában függélyesen a keréktengely alá kerül, lökések hatására azonban, amiket a jármű 25 akár menet közben szenved, lengő mozgást végez a keréktengely körül, miközben a kocsisúly többízben megemelődik, s ennek révén a lökések csillapulnak. Ilyen berendezéseknél, ahol tehát a ko-30 csitengely folytonosan változtatja helyzetét a keréktengelyhez képest, nem lehet a bekezdőleg leírt módon a fékpofákat a keréktengelyre ágyazni, és pedig azért, mert miközben a kocsitengely kilendül a 35 keréktengely körül, egyben a fékpofák is folytonosan változtatnák helyzetüket a fékdob surlódófelületéhez képest, úgyhogy a fékező hatás bizonytalanná válnék és a véletlenre volna bízva. 40 Jelen találmány tárgyát mármost a fékalkatrészeknek olyan ágyazása kérezi, amelynél a kocsitengelynek viszonylagos elmozdulásai a keréktengelyhez képest nem gyakorolhatnak semmiféle hatást sem a fékpofáknak helyzetére a súrlódó felület- 45 hez képest, sem pedig a fékezés műveletét vezérlő fékezőrudazatra. A rajz a találmány tárgyának egy kiviteli példáját sematikusan tünteti fel, és pedig egy jobb hátulsó keréken, részleges 50 metszetben. Az (a) kerékagy (b) fékdobbá bovlil és egy (c) golyókoszorú közbetételével magábazárja a (d) lökésfogó excentert. amelybe — ugyancsak egy (e) golyóko- 55 szoru közbetételével — a jármű hátulsó tengelye a keréktengelyhez képest excentrikusan van ágyazva. A (d) excyitőrnek egy toldatán van a (g) és (h) nyúlványokkal ellátott hüvelyszerű (i) fékpofa- 60 tartó. A (g) nyúlványon van a (j) fckpofaágycsap, amire a (k) fékpofák lenghetőleg vannak ráfüggesztve, míg a (h) nyúlvány egy furatába lazán van ágyazva az (1) tengely, ami ezenfelül még egy, le- 6B hető közel a kocsiközéprészhez elrendezett csapágyban (ez utóbbi nincs föltüntetve a rajzon) minden irányban mozgathatólag van tartva. Az (1) féktengelyre a (h) nvulvány közelében rá van ékelve a (k) 70 fékpofák szabad végeire ható fékexcenter (ez sincs feltüntetve a rajzon), míg a másik csapágy közelében egy (m) kar van elrendezve, amely az (n) rúd közvetítésével a vezetőülés mellé elhelyezett ío) fé- 75 kezőkarral van összekötve. A (k) féksarúk között (p) rúgok vannak, amik a féksarúk kotvogását elhárítják. A fékt'rtó továbbá egy (q) karral van ellátva, amely egy, a kocsiváz (r) csapja körül 80