81988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás körharántmetszetű üreges testek előállítására

Meg jelent 1935. évi jannár hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81988. SZÁM. — XVII/d. OSZTÁLY. Eljárás körharántmetszetű üreges testek előállítására plasztikus anyagokból. Sz. Vass József mérnök, Kötzschenbrodában. A bejelentés napja: 1920. évi június hó 22-ike. Elsőbbsége: 1918. évi augusztus hó 13-ika. Kifogástalan vizsgálatok és kísérletek iga­zolták, hogy az ismeretes módon nyomás alatt a munkahelyig sajtolt és itt azután nyomólevegővel porlasztott állapotban a 5 munkahelyre röpített beton különleges hozag­anyagok nélkül jóval szilárdabb és tömörebb minden más betonnál. Különösen feltűnő az ilyen módon fúvott tárgyak vízáthatlansága, amely a kézibentonnái ismeretes mértéket 10 messze felülmúlja. Azt találtuk már most, hogy a fúvott be­ton és más hasonló plasztikus anyagok kiváló tulajdonságai betonáruknak és más effélék­nek, különösen forgási testeknek, mint csö-15 veknek, hordóknak, tartányoknak, úszó tes­teknek, stb. előállításánál még tetemesen fo­kozhatok, ha az üreges testeket jelen talál­mány értelmében a képlékeny anyagnak gyorsan forgó formára való felfúvása útján 20 állítjuk elő. Az eljárást akképen foganatosíthatjuk, hogy pl. erőformát centrifugáló gépbe fogunk be és azt hossztengelye körül megfelelő se­bességgel forgásba hozzuk, mi mellett a be­•25 tont egy vagy több fúvókából egyenletesen a cső kívánt falvastagságának eléréséig a forma belső falára fúvatjuk oly módon, hogy a fúvókát a cső hossztengelye irányában moz­gatjuk. :S0 Az ily módon előállított tárgyiak, pl. csö­vek, még szilárdabbak és tömörebbek, mint azok, amelyeket helytálló formában fúva­tunk, mert a fúvatást a röpítés igen hatéko­nyan támogatja, amennyiben a centrifugális :?5 erő a vékony rétegekben porlasztott állapot­ban felfúvott durvább anyagot kényszeríti, hogy a felfúvott felület legmélyebb részében — tehát gödörben vagy üregben — egyenle­tesen elhelyezkedjen, míg egyidejűleg a kötő-40 anyag a finom szemcsés hozagokkal az üregekbe szoríttatik és ezeket tökéletesen megtölti. Csakis a kötőanyag feleslege marad a felületen, amelybe az ezután (a később) felfúvott szemcsék ágyazódnak. Különösen fontos ennél az eljárásnál az a ^5 körülmény, hogy az anyagnak fúvatása a gyorsan forgó forma belső falára az alakí­tott testek legnagyobb átmérője és legkisebb falvastagságú esetén is lehetetlenné teszi a felfúvott és a röpítő erő által azonnal odaszo- 50 rított anyagnak alkatrészeire való szétválá­sát, minthogy az fokozatosan, rétegenként, esetről-esetre beállítható nyomással és a kívánt mennyiségben vitetik reá a kívánt helyre. Csakis a formálóanyagnak a forgó formára 55 való fúvatása teszi lehetővé a testek elő­állításánál lényeges munkálatoknak, neveze­tesen a massza sajtolásának és tömör, réte­ges lerakásának egyetlen munkafolyamatban való egyesítését. 60 Ezzel szemben egyik ismeretes és a gyakor­latban alkalmazott eljárásnál a formába az egész test előállításához szükséges anyagot betöltik és csak ezután vetik alá a röperő hatásának. Bár az anyag körharántmetszetű 65 testeknél itt is egyenletes falvastagságban oszlik el a forma falán, a keverék még is fel­tétlenül szétválik alkatrészeire, ha a forma átmérője nagy és csekély falvastagságot kí­vánunk. A keverék szétválása fokozottabb 70 mértékben következik be ezen esetben még akkor, ha a formába fegyverzetet ágyaztunk, — ami vékony falú testeknél feltétlenül szük­séges, — mert a behelyezett fegyverzet (drótfonat) valósággal hajító rosta gyanánt 75 fog működni, amelynek szálai mögött ezen­kívül még prizmaalakú üregek képződhetnek. Azt a tényt, hogy betonból vagy más effé­lékből való testeknek előállításéira olyan el­járás alkalmatlan, amelynél sablonszerű nyí- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom