81955. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a hang képződésénél összenyomhatlan közegkeben fellépő nyomások szabályozására

Megjelent 1935. évi február hó 121-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81955. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Berendezés a hangképződésnél összenyomhatatlan közegekben fellépő nyomások ! szabályozására. Signal Gesellschaft m. b. H. cég, Kielben. A bejelentés napja: 1916. évi szeptember hó 1-je. Elsőbbsége: 1915. évi július hó 27-ike. A hangképződés vízben olymódon megy végbe, hogy a vízben nyomásingadozáso­kat létesítünk, amelyek pozitív és negatív értelemben mozognak a normális, a víz 5 mélysége által megszabott nyomás körül. Nagy hangerősség elérése végett szüksé­ges, hogy a vízbe nagy pozitív nyomáso­kat vezessünk be, pl. vízdugaszok útján, amelyeket a kívánt frekvencia tempójá­to ban hagyunk a vízbe kilépni. Emellett a létrejövő túlnyomás és nyomáscsökkenés, tehát a vízben való hangképződés szem­pontjából az a víztérfogat mérvadó, amely a létesített frekvenciafél hullámhosszának 15 távolságáig helyezkedik el a hangforrás körül. Ha ebben a térfogatban például egy bizonyos sztatikai nyomás uralkodik, úgy a pozitív nyomásamplitudó, a túlnyo­más, számára más felsőhatár nincs ugyan, 20 mint az üzemi nyomóközeg nyomása, de van alsó határ a nyomáscsökkenés szá­mára. Ez a határ ott fekszik, ahol először is a vízben oldott levegő kezd kiválni és másodszor, ahol a folyadék gőznyomását -5 az adott időpontban uralkodó hőmérséklet mellett lefelé túllépjük és így a folyadék erős elgőzölgése indul meg. Az ilyen folya­matoknál fejlesztett gázok és gőzök meny­nyisége és elosztása szabálytalan véletle-30 nektől függ. Az összegyülemlő buborékok a hangforrás környezetében nagy körlet­ben oszlanak el és az ott levő folyadékot akusztikailag zavarossá teszik. A negatív nyomásamplitudónak ezt az 35 alsó határát magában véve annál gyorsab­ban érjük el, minél nagyobb a hangképző­dést előidéző mozgatott, illetve kiszorított vízmennyiség. Emellett magában véve kö­zömbös, hogy a hangképződés a folyadék­mennyiségnek a tulajdonképpeni hang­x forrás körül levő a -j- sugárú vízgolyóba való beszorítása után következik-e be (szi­rénák stb.), vagy pedig hogy a hangkép­ződés ezen vízgolyónak benne mozgatott szilárd test segítségével előidézett tér­fogatváltozása útján hozzuk-e létre (membrán, adókészülék stb.). A találmány ezen hátrányok elhárítá­sára a, hidraulikából ismeretes azt az esz­közt használja fel, amely abban áll, hogy levegő- vagy gáztérfoga,tot alkalmazunk a nyomáslökések szabályozására, illetve vezérlésére. A találmány abban áll, hogy a tulajdon­képpeni hangfejlesztő helyet körülvevő gömbtérfogat vagy etekintetben egyébként számbajövő tér belsejében gáztérfogatot rendezünk el vagy hagyunk képződni és ezt nagysága tekintetében akképpen hatá­roljuk, hogy a túlnyomások nem csökken­tetnek lényegesen, ellenben a nyomáscsök­kenéseknél gázképződés káros mértékben többé fel nem lép. Más szóval: A talál­mány értelmében a víz egy bizonyos szta­tikai nyomásához és a hangképződésnél fellépő nyomáscsökkenés egy bizonyos megengedhető alsó határához a közegben egy bizonyos gáztérfogatot rendezünk el, melynek nagyságát megszabja azon folya­dékmennyiség nagysága, amely a hang­képződésnél a fentebb körülírt gömbtér­fogatból, illetve az első félhullám képző­dése szempontjából figyelembe jövő térből kimozdíttatik, illetve ebbe beleszoríttatik. Ezen gáztérfogat nagyságát egy bizonyos kezdeti nyomáshoz és egy bizonyos frek­venciához elemi úton a folyadékok össze­nyomhatósági törvényéből és a Boyle—

Next

/
Oldalképek
Tartalom