81927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyhatású trágyafoszfátoknak karbonáttartalmú árványi foszfátokból való való előállítására

Megjelent 1935. évi február hó 121-én. MAGYAR KIRÁLYI B SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81927. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. JÜljárás nagyhatású trágyafoszfátoknak karbonáttartalmú ásványi foszfátokból való előállítására. Reitmair Ottó vegyész, udvari tanácsos Wienben. A bejelentés naftja: 1921. évi július hó 5-ike. Ausztriai elsőbbsége: 1921. évi május hó 31-ifce. Minthogy a természetes foszfátok tudvalevőleg többnyire nem voltak közvetlenül a trágyázáshoz felhasználhatók, a szuperfoszfátipar pedig a kénsavért való erős versen-5 gés folytán igen kedvezőtlen helyzetbe jutott, arra törekedtek, hogy a hatásos és használatos trágyafoszfát hiányán azzal segítsenek, hogy a nyers fosztfátokból — kénsav vagy más savak alkalmazásának elke-10 rülése mellett — olvasztási műveletekkel vagy száraz hevítés által folyósító szervek hozzáadásával oly terméket állítsanak elő, melyeknek nagy citrátoldhatóságuk van. Emellett abból a megfontolásból indultak 15 ki, hogy a fokozott citrátoldhatóság a trágyázó hatást is -magával hozza. Ezeknek a törekvéseknek a termékek egész sora, így pl. a Wolterfoszfát, a Viborg-Rhenania-, Germania- és tetrafoszfát köszöni keletkezését. 20 Más eljárások, melyek szerint az ásványi nyers foszfátokból korlátolt savmennyiségekkel való feltárás útján hatásos trágyafaazfátok állíttatnak elő, arra törekedtek, hogy a nyers foszfátoknak vízben oldható mosó-25 foszfátokkal való átalakítása helyett legalább ezeknek lényegében citrátoldható bifoszfátokká való átalakítását elérjék. A találmányt képező eljárás célja, hogy la nyers foszfátoknak trágyázó hatású alakba 30 való átalakítását oly módon vigyük véghez, hogy a legolcsóbb és a legegyszerűbb technikai eszközök felhasználásával a foszfátoknak legmesszebbmenő és a legkevesebb költséggel elérhető elosztását, illetve a legmagasabb 85 technikailag elérhető diszperzitási fokot kapjuk, anélkül, hogy emellett a citrátoldhatóság fokozására súlyt helyeznénk. Megállapítottuk ugyanis, hogy a szuperfoszfátokban vízben oldható alakban jelenlévő foszforsav minden talajbaji — legyen az 40 mészben akármily szegény is — rendkívül rövid idő, többnyire néhány óra alatt, még mielőtt valamely hatást fejthetne ki a növényre, oly vegyületekké alakul át, melyek a nyers foszfátok azon vegyületeihez, amelyekből a 45 szuperfoszfát keletkezett, rendkívül hasonlítanak. Ezek a vegyületek vízben semmi esetre sem oldhatók a szó közönséges értelmében, de nem is citrátoldhatók. A szuperfoszfát tagadhatatlanul kedvező hatása, mint trá- 50 gyázószer, inkább csak abban rejlik, hogy a talajban azonnal képződött vízben oldhatatlan mészfoszfát igen finoman elosztott állapotban van jelen. Azt találtuk továbbá, hogy a szuperfoszfátgyártás nyersanyagai gyanánt hasz- r>r> nált ásványi foszfátok — közvetlenül trágyázószer gyanánt használva — annál kedvezőbb trágyázási eredményeket szolgáltatnak, minél inkább fokozható finomságuk és a talajban való eloszthatóságuk. A nyers foszfátok 60 mechanikai szétaprításának azonban megvannak a technikai határai, amennyiben eddig az őrlemények szitálásával körülbelül 0.2 mm. finomság volt elérhető. Ezen finomság mellett a foszforsav egységének hatása a szuperfosz- 65 forsav egységéhez képest, jóminőségű nyers foszfátok választásánál, körülbelül úgy aránylik, mint 60:100-hoz. Azt találtuk, hogy a nyers foszfát diszperzitási foka bizonyos előfeltételek mellett vegy- 70 szerekkel jóval az említett határ fölé fokozható anélkül, hogy az eredetileg jelen volt tiikalciamfoszfát főtömegében a foszforsavkötés messzemenő változásai állanának be. Ezen kísérleti megállapításoknak megfele- 75 lően a találmányt képező eljárás gyakorlati keresztülvitele céljából a kiindulási anyagok gyanánt szolgáló karbonáttartalmú nyers