81901. lajstromszámú szabadalom • Ujítások kézi fészekbe bevetőgépeken

Megjelent 1035. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81901. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Q £ 0 0 Q Üjítások kézi fészekbevető gépeken. Papp Géza oki. gazda, Nagyenyeden. A bejelentés napja: 1920. évi február hó 24-ike. Pótszabadalom a 78255. sz. törzsszabadalomhoz. Jelen találmány tárgyát a 78255. sz. törzsszabadalomban védett kézi fészekbevető gép tökéletesbitései képezik és az újítások mind- ' egyike közrehat abban az irányban, hogy a 5 gép kezelése minél egyszerűbb és könnyebb, teljesítménye azonban minél fokozottabb legyen. Az egyik újítás lényegileg abban áll, hogy a magtartó tok alsó végébe egy erősítő 10 talpbetétet illesztünk, amely a földfelszínen a teljes gép támasztósarujául, a földben pedig fészeknyomó fokul szolgál. A másik újítás pedig lényegileg abban áll, hogy a magtartó tok és a magszedő tolattyú közé nr 15 gót rendezünk el, amely az előbbi két gépalkatrész fészeknyomó összetolt állásának megbontását bevezetni igyekszik. Egyébként a találmány részleteit az idetartozó vázlatos rajzok nyomán írjuk le, 20 amelyek kiviteli példákat, tüntetnek fel. 1. és 2. ábra a teljes gép elülnézete és' részleges metszete. 3. és 4. ábra egy részletnek nagyobb léptékű keresztmetszete. 25 Megtartva és illetőleg folytatva a törzsszabadalmi rajz jelző számokat, az (1) magtartó tok alsó végében, a (2) magszedő tolattyú (3) nyelvével szemközt van a (16) betét, amely az (1) tok nyilt alját a (3) 30 nyelvvel együtt zárja. A (16) betét hozzá van erősítve az (1) tok lemezfalához, s ezt elhajlás ellenében merevíti. A (16) betét egxrészét a teljes gép támasztó-sarujául szolgál a földfelszínen (2. ábra), másrészt pedig fé-35 szeknyomó fokul magában a földben (3. és 4. ábra). A talperősítés révén már most a fészekbevetéshez nem kell egyéb, minthogy a gépet a (9) fogantyúnál fogva felhúzzuk és letoljuk. 40 Emellett a ve'tési, illetve, magszedési művelet még a földszín felett tökéletesen befejeződik, úgyhogy a magszedést bármikor is könnyűszerrel előre ellenőrizhetjük. Az 1. ábra szerinti állásban a (9) fogantyút kézben tartjuk, mikor is az (1) tok ön- 45 súlya folytán alsó állásába esik, míg a (11) merevítőkoszorú a (10) peceknek ütközik. A magszedőüreg a magtérbe jut, de a tok nyitott aljában nincsen meg. A 2. ábra szerinti állásban a gépet — r>o ugyancsak a (9) fogantyúnál fogva — leeresztjük, amíg a (16) betét a földet éri, azután a (2) magszedő tolattyút egészen letoljuk. Eközben a teljes gép mindenestől c (16) betétre támaszkodik. A betét oly vastag, hogy a ránehezedő súlyt és nyomóerőt kitartja, mígnem a (3) nyelv záróállásábc. érkezik. Eközben a magszedő tolattyú kihoz a magtérből egy adag (17) vetőmagot, ami a gép aljára hullik. Ezután oly erővel nyomjuk le a (9) fo gantyút, hogy a gép alja a (15) lábitóig a földbe nyomul (3. ábra), anélkül, hogy a kiadagolt (17) magvak helyzete megváltozott volna a tok zárt aljához képest. Végül mi- 65 kor a fészek így készen áll, visszahúzzuk a (2) tolattyút, úgyhogy a gép alja felnyílik (4. ábra) és a (1T) magvak a (3) nyelv helye felé kihullanak a fészekbe. A (2) tolattyú visszahúzása közben a (10) pecek a (11) koszorúnak ütközik, úgyhogy a visszahúzór; folytatásával az (1) tok is megindul és kiemelkedik a fészekből, mert a (10) pecek a tokot mindenestől magával viszi. Felhúzással a gép ismét az 1. ábrabeli állásába 75 jut, úgyhogy a leírt művelet közvetlenül ismétlődhetik és egyik fészekbevetés szaporán követheti a másikat. A (16) betét felső éle erősen lejt befelé, hogy a magvak könnyen leszaladhassanak 80 55 60 0