81839. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági berendezés közuti villamos és más vonatokon a menetközben fel- és leszállásból eredő balesetek csökkentésére, illetőleg menetközben való leszállás meggátlására

Megjelent 1935. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI B SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81839. SZÁM. — V/g/l. OSZTÁLY. Biztonsági berendezés közúti villamos és más vasutakon a lépcsőkön való utazásból és a menetközben való fel- és leszállásból eredő balesetek csökkentésére, illetve a menetközben való leszállás meggátlására. Kokas József géplakatos, Beuke Lajos és Böthy Károly előrajzoló, mindhárman Kispesten. A bejelentés napja: 1921. évi november hó 4-ike. A közúti villamos és más vonatok ko­csijainak lépcsőin való utazást, mely nem­csak a hajtás túlterhelésével, hanem egyéb ismert hátrányokkal és veszélyek-5 kel is jár, továbbá a menetközben való fel- és leszállásokat, amelyek tudvalevő­leg igen nagyszámú és súlyos baleseteket okoznak, eddigelé mechanikai vagy admi­nisztratív intézkedésekkel megszüntetni LO nem sikerült, nemkülönben az utazó kö­zönség körében általában tapasztalható fegyelmezetlenség tekintetében sem lehet lényeges javulásra számítani. A menetközben való fel- és leszállásnak 15 mechanikai úton való meggátlására, illetve megnehezítésére javaslatba hoztak ugyan már bizonyos berendezéseket, amelyek oly ide-oda járó tolóajtókból vagy más­effélékből állottak, amelyek az elindulás, 10 illetve megállás alkalmával a kocsivezető hatása alatt automatikusan működő hajtómű révén tolódtak el a zárt, illetve nyitott helyzetbe és amelyek ekként a menetközben való leszállást teljesen meg­'5 gátolták volna, a menetközben való fel­szállást pedig az ajtónak ekkor zárt álla­pota folytán legfeljebb csak a lépcsőkre tették volna lehetővé, de az eddigi ily be­rendezések már maguknak ezen tolóajtók-0 nak, különösen azonban azok vezetésének és hajtásának aránylag igen bonyolult és költséges kiképzése folytán a gyakorlati követelményeknek kellően meg nem felel­tek és így a gyakorlatban meghonosodni 6 nem tudtak. A jelen találmány szerint már most ugyanezt a célt jóval célszerűbb eszközök­kel és így a gyakorlati alkalmazást lehe­tévő tévő módon azzal érjük el, hogy a kocsiajtók szokásos alakjait és használati 40 módját változatlanul meghagyjuk 6S 8. kocsi rendes berendezését csupán egy egy­szerű önműködő elreteszelő berendezéssel egészítjük ki, mely az elindulás előtt a szokásos módon beakasztott ajtókat ezen 45 állapotukban menetközben fogva tartja és melyet a kocsi belsejében a kezelés szá­mára hozzáférhető helyen alkalmazott, pl. a kocsivezető vagy a jegykezelő részéről működtetendő kezelőszerv vált ki. A tulaj- 60 donképpeni elreteszelő szerkezet a kocsi­ajtó egy részével oldhatóan kapcsolódó rudazatból áll, amelyet akár elektromos úton (elektromágnesek vagy szolenoidok segélyével), akár pneumatikus úton (a re- 65 teszelő rudazattal összefüggő, hengerben járó és sűrített levegővel elmozgatott dugattyú segélyével), akár pedig mecha­nikai úton (pl. vezetőcsigákon járó vonó­húzalok vagy hasonló elemek segélyével) eo működtethetjük, ahol is ezt a működést a kocsiajtók becsukása után, közvetlenül a kocsi elindulása előtt a fentemlített ke­zelő szervvel váltjuk ki, mely aszerint, hogy elektromos, pneumatikus vagy 65 mechanikai működtetésről van szó, villa­mos kézikapcsolóból, légszelepből (csap­ból) vagy kéziforgattyúból (emeltyűből) állhat. Az ajtónak a reteszelő füdazattal kap- 70 csolódó részét pl. az ajtókeretnek az ajtó forgástengelyén túlérő nyúlványa alkot­hatja, a találmány egyik előnyös fogana­tosítási alakja szerint azonban egyszerűbb és biztosabb szerkezetre teszünk szert az- 75 által, hogy az elreteszelő rudazattal magát

Next

/
Oldalképek
Tartalom