81816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mótoros célokra, különösen gázturbinák hajtására és egyéb ipari célokra szolgáló hőenergia előállítására

Megjelent 1935. évi február hó 53-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81816. SZAM. — V/d/2. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés motoros célokra, különösen gőzturbinák hajtására és egyéb ipari célokra szolgáló hőenergia előállítására. Kisfaludy P. István oki. gépészmérnök, Budapesten. A bejelentés napja: 1920. évi november hó 24-ike. Égés alatt régebben (és köznapi értelemben jelenleg is) azt a folyamatot értették, melynél valamely éghető anyag a levegőben foglalt oxigénnel hő- és gyakran 5 fényfejlődés mellett egyesül. A későbbi megállapítások szerint az égésnek sokkal tágabb értelmű magyarázatot kell adnunk, nevezetesen égés alatt mindazon kémiai folyamatok értendők, amelyek hő-10 és fény-, vagy igen gyakran csak hőfejlődéssel járnak azáltal, hogy valamely test (az ú. n. égőtest) valamely alkalmas közegben (az ú. n. „égést fenntartó közegben") átalakul. Rendszerint azt a testet 15 nevezzük égőtestnek, mely a másikhoz képest aránytalanul csekélyebb mennyiségben van jelen és mely az égésnek nevezett folyamat közben teljes tömegében átalakul. 2) A jelen találmány már most abból a felismerésből indul ki, hogy az egész ipargazdaságban a legtöbb esetben alkalmazott azon égési folyamat, amelyet fent köznapi értelemben vett égésnek jelöltünk 25 meg, amelynél tehát az égőtestnek a levegő oxigénjével való egyesüléséről van szó, alapjában véve egyáltalán nem mondható gazdaságosan felhasználhatónak, holott a szokásos tüzelőanyagok terén mu-30 tatkozó, mind súlyosabbá váló viszonyok nagy mértékben indokolttá tennék azt, hogy a tüzelőanyag problémáját ne csupán az általában szokásos tüzelőanyagok körüli közvetlen megtakarítási eljárások-35 kai, vagy más, de ugyancsak levegővel való elégetéssel felhasználandó pót-tüzelőanyagok iránti kutatásokkal igyekezzünk megoldani, hanem hőenergia termelésére olyan, eddigelé fel nem használt területeket is vegyünk igénybe, amelyeken 40 a hőtermelés az újabb felfogás szerinti, tágabb értelemben vett égés felhasználásával érhető el. Ha ugyanis röviden sorba vesszük a hőenergia termelésének és felhasználásának 45 az iparban alkalmazott módszereit, úgy azt látjuk, hogy azok akár a thermikus hatásfok, akár az üzemtechnika, vagy az előállítási költségek szempontjából, akár egyéb gazdasági szempontokból (szállítási 50 költségek, helyszükséglet stb.), végeredményben igen rossz gazdasági mérleget nyújtanak. A széntüzeléssel vagy máseffélével járó gőztermelés motorikus célokra stb. tudvalevőleg a már elméletileg 55 is végérvényesen megvont igen szűk határok mellett oly rossz hatásfokú (Barth: „Betrieb von Kraftanlagen", Berlin, Í919. 94. oldal szerint a gőzgépek termikus hatásfoka 6.3—18.1%), hogy az attól való, 60 mindjobban tért foglaló eltérés mindenképen indokolt. A gázgépek is még aránylag rossz hatásfokkal dolgoznak, (termikus hatásfokuk 17.6—22.6%) és még az aránylag a legjobban bevált Diesel-mó- 65 toroknál is a szükséges levegőkompresszió nagyban rontja a gazdasági hatásfokot. (A Diesel-motorok termikus hatásfoka 31.6—35.1%.) A gőzturbinák sem annyira a termikus hatásfok szempontjából, mint 70 inkább a kis helyszükséglet, az egyszerűbb üzem és az üzembiztonság okából tettek szert nagyobb elterjedésre. Általában véve mindenütt, ahol a hőenergia termeléséhez szükségelt üzemanyagok egyike 75 levegő, avagy az egyik vagy mindkét üzemanyag gázalakú (mint pl. a motorokon kívül az autogénhegesztés elterjedt