81779. lajstromszámú szabadalom • Ujítás pipákon és szivarkaszipkákon

Megjelent 1935. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81779. SZAM. — VI/e. OSZTÁLY. Újítás pipákon és szivarkaszipkákon. Gábor András technikus és Löwenberger Frigyes igazgató, Budapest. A bejelentés napja: 1921. évi augusztus hó 27-ike. Jelen találmány tárgya: újítások pipákon és szivarkaszipkákon, amely újítások célja kellemes, nikotinmentes dohányzást biztosítani, oly módon, hogy a dohány az első szí-5 vástól az utolsóig megtartsa kellemes zamatját és a füst még a dohányadag utolsó részeinek égésekor se legyen keserű és erősen nikotintartalmú. Ezt a találmány azáltal éri el, hogy a füstelvivő csatorna a pipa 10 dohányterének felső részébe torkollik és a pipába tömött dohányt rugóerő szorítja állandóan a pipa zárófedele felé, miáltal a füst mindig csak egy vékony réteg dohányon megy keresztül és az elégett dohány helyébe lő önműködően folyton friss, füstgázoktól át nem járt dohány kerül. Ugyanezek az előnyök szivarkaszipkáknál azáltal érhetők el, hogy a meghosszabbított szipka az egész szivarkát magába fogadja -0 és zárófedéllel van ellátva, amelyen csupán a hamu tud keresztülhullani. Ennél a megoldásnál a szivarkapapír teljesen nélkülözhető és egy vékony fémlemezből készített hüvellyel helyettesíthető. Mellékelt rajzon a 25 2. ábra egy ilyenfajta szivarkaszipkát mutat be, 1. ábra ugyanennek egyszerűsített kiviteli alakja, 3. és 4. ábrák a 2. ábrán szemléltetett szivarkaszipka két kiviteli alakjához tartozó metszetek, 5. ábra a fémhüvely táv-30 lati képe zárva és nyitva, 6. ábra a találmány szerinti pipa egy kiviteli alakjának metszete, végül 7. ábra hasonló metszete a pipa egy másik kiviteli alakjának, amelynél az újítások egy, bármely pipába beilleszt:i5 hető betétben vannak kiképezve. A találmány lényegét a 6. ábra mutatja be legszemléltetőbben. Az (5) füstelvezető csatorna, amely addig á (7, 8) dohánytér legmélyebb részébe torkollott, egy felfelé 40 45 irányuló (6) elágazással bír, úgy hogy a füst a (7) dohány tér felső részéből szivatik és csak a felső részben lévő vékony dohányrétegen áramlik át és csak ezt telíti nikotinnal és más lepárlási terményekkel, míg a mélyebben fekvő dohányrétegek tisztán maradnak. A (8) dohánytér a (10, 11) szorítólemez számára vezetékképpen van kiképezve, amelyben az utóbbi dugattyúszerűen fel és le mozoghat és a (9) rúgó által felfelé szoríttatik. A (3) pipának nyilassal ellátott 50 (12) zárófedele van, amelyen a rúgó nyomása következtében csupán a hamu hullhat ki, a dohány ellenben nem. A szorítólemez (11) felső resze a (6) füstelvezető csatorna betorkolása felé lejtősen van kiképezve azon 55 célból, hogy a dohány maradéknélkül eléghessen. A pipa (4) toldatához csatlakozik a pipaszár. A (12) fedél kinyitása után a (7, 8) dohánytér teletöltendő, amikoris a (10, 11) lemez a (9) rúgó ellenében a 7. ábrán 00 látható helyzetbe szoríttatik be. Ezután a fedél lezárandó és zárt helyzetében rögzítendő, s most már a dohány a szokott módon meggyújtható és a pipa szívható. A hamu időnkint a fedél nyílásán kirázható s C5 helyébe a (9) rúgó által friss dohány szoríttatik a fedél felé. A füsgázok csak a (12) fedél és a (6) füstcsatorna felső torkolata között levő vékony dohányréteget járják át. A 7. ábra szerinti kiviteli alaknál a (6) füstcsatorna és a (10, 11) szorítólemez (8) vezetéke egy különálló (13) betéthüvelyben van kiképezve, amely tetszésszerinti pipába minden további átalakítás nélkül alkalmazható. Ez a betét, a különféle pipaméreteknek megfelelően, különböző nagyságban állítható elő. A 2—5. ábrák a találmány szerinti újítá-70