81761. lajstromszámú szabadalom • Röntgencsövek táplálása

Megjelent 1935. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81761. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Röntgencsövek táplálása. Dr. Dessauer Frigyes mérnök, M/m. Frankfurtban. A bejelentés napja: 1920. évi április hó 12-ike. Németországi elsőbbsége: 1916. évi március hó 27-ike. Kemény röntgencsövek üzeménél, különösen ha azok terápiai célokra használtatnak, a magas feszültség hátrányai a röntgenelektródáknál különbözőképen 5 mutatkoztak. Normális röntgenkészüléknél a földhöz, azaz a páciens testéhez, a fényszűrőkhöz, a tartóállványokhoz stb viszonyított potenciál rendszerint nincsen meg-10 határozva, bár az induktorium két szekunder pólusa egymáshoz viszonyítva meghatározott indukált feszültséget kap, azonban a földhöz viszonyítva nem. Ezért gyakran ahhoz a rendszabályhoz 15 folyamodtak, hogy a szekunder tekercselés közepét földelték. Ebben az esetben a cső katódáján és antikatódáján a potenciál szimetrikus és abszolút értéke körülbelül ugyanaz. Kitűnt azonban, hogy bi-20 zonyos kiképzésű röntgencsöveknél egyáltalában nem is előnyös, hogy ezen potenciálok a földhöz viszonyítva ugyanazok. Rendszerint sokkal könnyebb egy magas. feszültségű pólust jól szigetelni, míg a 05 másik pólus a technikai kiképzés következtében oly helyzetbe jut, hogy vagy az állványhoz, vagy a pácienshez, vagy az ellenzőhöz közelebb kerül és szikrázásokhoz vagy átütésekhez ad alkalmat. 30 Hogy a szikraátütés nemcsak a páciensre nézve veszélyes, hanem a tekercsközép földelésének elmaradása miatt magukat a készülékeket is veszélyezteti, nem szorul bővebb magyarázatra. 35 A találmány röntgencsövek, különösen kemény röntgensugarak előállítására szolgáló röntgencsövek oly táplálására vonatkozik, meíy úgy az orvos, mint a páciens és a készülék számára minden 40 veszélyt kizár, sőt lehetővé teszi, hogy a röntgencsöveket a pácienshez az eddiginél jobban, egészen a teljes érintkezésig lehessen közelíteni anélkül, hogy a páciens áramütést kapna. Ezen cél elérésére az induktorok külö- 45 nös kiképzésére és a vezetékek különöy vezetési módjára van szükség és célszerű, azonban nem szükséges a röntgencsövek különös típusa is. Végül ajánlatos a tartóállvány különös kiképzése. A mellé- 50 kelt rajz 1. ábrája a berendezésnek egy foganatosítási alakját mutatja. A szekunder tekercselés egyik vége itt földelve van és az induktorium vagy transzformátor szigetelése úgy van kiképezve, 55 hogy a szigetelés a földelt pólustól való távolság arányában nő. Elegendő tehát egy egypólusú, lehető nagy átmérőjű magasfeszültségű vezeték, mely a röntgencső egyik polusához halad, míg a má- 60 sik pólusnak nem kell, hogy az induk,toriumtól külön hozzávezetése legyen, hanem ez a pólus közvetlenül vagy az állványzaton át földelhető. Közönséges induktorium egypólusú ti5 földelésnél megfelelő igénybevétel esetén természetesen átüt, míg az induktoriumnak a találmány szerinti kiképzésénél lehetségessé válik átütésbiztosan dolgozni. A magasfeszültségnek csak az egyik po- 70 lusáról való áramvezetés által a veszélyes helyek számát korlátozzuk. A magasfeszültségű vezetékeket úgy kell a csövekbe bevezetni, hogy a bevezetés helye minden más résztől lehetőleg 75 távol vagy megfelelően jól szigetelhető legyen. Az állványzatoknak nem kell, hogy külön szigetelt tartójuk legyen. A csöveket bizonyos körülmények között fémtartók 80