81584. lajstromszámú szabadalom • Irányzó távjezőkészülék repülőgépekhez

_ Mggjelent 1935. évi március hó l-éo.__ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81584. SZAM. — V/h. OSZTÁLY. Iránytű-távjelzőkészülék repülőgépekhez. Werkstatten für Prázisions-Mechanik u. Optik, Carl Bamberg cég, Berlin-Friedenau-ban. Pótszabadalom a 75.747. sz. szabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja: 1918. évi február hó 15-ike. Németországi elsőbbsége: 1917. évi november hó 20-ika. A 75.747. sz. törzsszabadalomban repü­lőgépek számára szolgáló távjelzőkészülék van ismertetve, amellyel az utas a repülő­gép vezetőjével a követendő irányt közöl-5 heti és amely abban áll, hogy az utas ál­tal beállított, egy szélrózsa fölött mozgó mutató mozgatásakor egy iránytű tokja ugyanoly szöggel, de ellentett értelemben forgattatik el, míg az iránytű vagy evvel 10 kapcsolatban álló kar ösmert módon a to­kon alkalmazott két kontaktus között lengvén, egy elektromágneses irányjelző két áramköre közül az egyiket vagy má­sikat addig zárja, míg a vezető a repülő-15 gépet pontosan a megkívánt irányba kor­mányozta, mire a jelző áramkör önműkö­dőlég ismét megszakad és az irányjelző­mutató nyugalmi állásába tér vissza. Ezen, a törzsszabadalomban leírt szer-20 kezet azonban csupán nagyobb iránytűk­kel kapcsolatban használható, még pedig csak olyanokkal, amelyeknél a szélrózsa elegendő mágneses erőt fejt ki ahhoz, hogy a kontaktusokkal biztos árariizárást léte-25 síthessen. A repülőgépeken többnyire használt kisebb iránytűk mágneses ereje azonban nem elegendő, hogy kellőleg fel­feküdjék a lengő kontaktuskar az álló kontaktusokra, hanem irányváltozás ese-30 tén a kontaktushoz ütődő iránytű ismét visszaugrik, ami rendes kontaktus létesí­tését meghiúsítja. A találmány tárgya ugyanezen elven működő készülék, amely azonban egyrész-35 ről jóval érzékenyebb, másrészről pedig a kontaktusképzés nem függ az iránytű mágneses erejétől, miáltal a fentjelzett hátrányokat elkerüljük. A találmány lé­nyege abban áll, hogy a forgatható irány­tűtokon alkalmazott kontaktusok helyett, 40 a szélrózsa egyik oldalán két seléncella van elrendezve, míg a szélrózsa másik ol­dalán fényforrások fekszenek, amelyeket a fél kerületén körívalakú kivágással el­látott szélrózsa elföd, ellenben a szélrózsá- 45 nak egyik vagy másik irányú elfordulásá­nál az egyik vagy másik seléncella meg­világíttatik és ezáltal a megvilágított cel­lán áram folyik át, úgyhogy alkalmas jelzőkészülék lép elektromos úton műkő- 50 désbe. A mellékelt rajzban a találmány tár­gyának egy példaképem megoldása van feltüntetve: 1. ábra a találmány szerinti iránytű 55 alaprajza; 2. ábra a követendő irányra beállítandó szélrózsa alaprajza; 3. ábra az 1. ábra a—a vonala szerinti függőleges metszete; 60 4. ábra az iránytű szélrózsájának alap­rajza. A távjelzőkészülék úgy mint a törzs­szabadalomban is, három részből áll, ne­vezetesen, egy szélrózsából, amelynek szög- 65 elfordulásai úgy vitetnek át a második részre, az iránytűre, hogy az iránytű tokja ugyanoly szögértékkel fordíttatik el. A harmadik rész valamely alkalmas irányjelző, melyet azonban a rajzban nem 70 tüntettünk fel, mert vagy a törzsszabada­lom szerint, vagy tetszőleges más módon szerkeszthető. A forgatható (1) szélrózsát a helytálló (2) mutatóhoz képest állítjuk be a kívánt 75 irányra a (3) forgattyú segélyével, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom