81567. lajstromszámú szabadalom • Építmények előállítása vasbetonból

Megjelent 1935. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI SIR ÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81567. SZAM. - VlII/a. OSZTÁLY. Építmények előállítása vasbetonból. Winternitz Rudolf mérnök, Bécsben. A bejelentés napja: 1920. évi december hó 23-ika. Ausztriai elsőbbsége: 1918. évi május hó 7-ike. Jelen találmány tárgya azon ismert gondolat további kiépítése, mely szerint vasbetétes betonból szerkezeti részek az építkezés helyétől függetlenül fekvő héja-5 zásban állíttatnak elő. Ilyen szerkezeti elemeket épületek előállítására már alkalmaztak, amennyiben a falakat függőleges állványok segítségével készítették, a fedő tartói számára pedig azoktól független 10 elemeket használtak, melyeket az előbbiekkel csak a helyszínen kötöttek jössze alkalmas módon keretté, pzen építkezési mód hátránya, hogy ezen kombinált tartóelem nem számítható ki pontosan, miután 15 nem állapítható meg, vájjon a szerkezeti részek összekötése után szabadon felfekvő vagy befogott fedőtartóval van-e dolgunk, úgyhogy az állvány, valamint a tarló méretei vagy túlságosan kicsi-20 nyek, vagy pedig felesleges anyagpazarlás állott be. Használtak már keretszerű tartókat épületek előállítására olykép, hogy az egész keretet álló héjazás segítségével 25 vagy a helyszínen való állványozás alkalmazásával állították elő. Ekkor azonban a beton kilengése következtében a keretben feszültségek lépnek fel, melyeket a keresztmetszetek erősebb méretezése ál-30 tal kellett kiegyenlíteni, aminek következménye ismét jelentékeny anyagpazarlás. Ezzel szemben a jelen találmány értelmében az építményeket, az építkezés színhelyétől függetlenül célszerű armirozás 35 által szállíthatóan vasbetonból előállított építkezési elemek segítségével olykép állítjuk elő, hogy járomalakú, merev profilkereteket álló állványozás vagy héjazás nélkül úgy alkalmazunk, hogy a já-40 romalakú, két-vagy többszárú keretek szárai a falak váza gyanánt, a keretek tartói pedig a fedő vagy a födém támaszai gyanánt szolgálnak. Ez az előállítási mód azon előnnyel jár, hogy az oszlop- és fedőtartók közötti ösz- 45 szekötőelemek teljesen feleslegesekké válnak, megszűnik továbbá az a bizonytalanság is, vájjon befogott vagy pedig szabadon felfekvő tartóval van-e dolgunk, mert a merev keret összes méreteinek 50 megállapítása teljesen exakt módon történhet. Miután továbbá a keret fekvő héjazásban állíttatott elő és eközben a szükséghez képest deformálódhatik, itt az álló hé- 65 jazásban előállított merev kerettel ellentétben a kilengés által előidézett összes mellékfeszültségek is kiküszöböltetnek, melyeket különben erősebb méretezés által kell tekintetbe venni, úgyhogy az 60 ilyen, fekvő héjazásban előállított, merev keretnél az építőanyag minimumával történhetik az előállítás. A mellékelt rajz 1—4. ábrái és a 18. ábra az elrendezést magas építkezés ese- 65 tén mutatják, az 5—13. ábrák a keret kiképzését tüntetik fel, a 14—17. ábrákon a találmány értelmében összeállított híd látható, míg a 19. és 20. ábrák a találmány szerinti tartányszerkezeteket mu- 70 tatnak. A teherhordó részek nyitott vagy zárt keretek (5. és 6. ábra), melyek egyrészűek vagy többrészűek lehetnek (7. és 8. ábra), több emeleten át nyúlhatnak (9. és 10. 7B ábra) és esetleg kinyúló karokkal láthatók el. A keretek térbeli keretek gyanánt is kiképezhetők. Ezen keretek mind az összekötési hely mellett széjjelszedhető héjazásban fekvő helyzetben állíthatók 80