81531. lajstromszámú szabadalom • Vetőgép

Megjelent 1935. évi április hó 101-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81531. SZAM. — X/a. OSZTÁLY. Yetőgép. Udvary Ferenc bérlő Enzersdorfban, Fischa mellett (Alsó Ausztria). A bejelentés napja: 1920. évi március hó 18-ika. Elsőbbsége: 1919. évi november hó 22-ike. A vetőmaggal való lehető legnagyobb takarékoskodáshoz és a növények egyen­letes fejlődésére legkedvezőbb feltételek létesítéséhez szükséges volna az, Iiogy az 5 egyes magvakat egymástól pontosan egyenlő távolságban helyezzük el a föld­ben. Már most ezt az eredményt, melyet az eddigelé ismeretessé vált vetőgépek­kel elérni nem lehetett, a jelen találmány 10 szerint egyszerű módon, egy ollószerű fogó alkalmazásával érjük pl, amely a vetőgép mozgása közben, egyenlő moz­gási szakaszokban a vetőmagvakba me­rül, egy szemet pofái közé szorít és azt a 15 talajba vezeti. A mellékelt rajz a találmány szerinti vetőgép lényeges részeit vázlatosan szem­lélteti és pedig az: 1. ábra a vetőgép alkatrészeit abban a 20 helyzetben mutatja oldalnézetben, ame­lyet azok egy szem megragadása alkal­mával foglalnak el. A 2. ábra a gépet ugyancsak oldalnézet­ben, de a szemnek a talajra való ejtése 25 közben mutatja. A 3. ábra az egyik fogó végnézete. A fogó két, a (3) csap segélyével egy­mással ollószerűen összekötött (1) és (2) pofákból áll. Az (1) pofa (6) karja füg­•50 gőleges helyzetben a (4) lengő keretre van mereven felerősítve, míg a másik (2) pofának (7) karját az (5) rugó a (6) kar felé húzni iparkodik. A merev (6) karnak végén a derékszögben meg-35 hajlított (8) nyúlvány van, mely a (9) ütközővel van ellátva. A fogó {nyitott helyzetében a (7) kar vége a (9) ütkö­zőhöz támaszkodik, jmely a fogónak az 45 50 (5) rugó hatása alatti összecsukódását megakadályozza. Ily fogókat a (4) ke- 40 retre egy vagy több sorban alkalma­zunk és a (4) keretnek oly lengő mozgást kölcsönzünk, hogy a keret útjának egyik végpontján a fogók a (10) vetőmagtar­tályba merülnek. Mielőtt még a fogó pofái a vetőmag­tartály fenekét elérnék, a célszerűen ru­galmasan kiképezett (8) nyúlványok ja mozgási pályájokra merőlegesen elhajlí­tott szabad végükkel egy, a gépállványon alkalmazott (11) ütközőhöz csapódnak, úgyhogy azok felfelé szoríttatnak és így a fogó pofái az (5) rugó hatása alatt egy­más felé mozoghatnak, miközben egy szemet fognak közre és azt szilárdan 55 fogvatartják. Az (5) rugó feszültségét úgy kell megválasztani, hogy a mag szét ne nyomódjék, míg az (1) és (2) olló­pofáknak a szemeket megragadó éleinek sem oly éleseknek nem szabad lenniök, go hogy a magvat szétvághassák, sem pedig oly erősen tompítottnak vagy lapított­nak, hogy egyazon fogó egy szemnél többet ragadhasson meg. Közvetlen azután, hogy a fogó a sze- 65 met megragadta és pofái között rögzí­tette, a (4) keretnek mozgásiránya meg­fordul, úgyhogy a fogók a (10) vetőmag­tartálytól kiemelkednek és a 2. ábrán látható helyzetbe lendülnek. Mint lát- 70 ható, a fogónak (7) mozgatható karja ezen helyzet elérése előtt (13) peckével a gép vázán levő (12) ütközőhöz csapó­dik, amely a fogó továbbmozgása alkal­mával a (7) karnak a (3) csap körüli el- T6 fordulását idézi elő, minek következté­ben a fogó szétnyílik és a szem aláhull. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom