81464. lajstromszámú szabadalom • Ujítás sodronykötéllel vontatott egy vagy kétgépes talajművelő berendezéseken

Megjelent 1935. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81464. SZAM. — X/a. OSZTÁLY. Újítások sodronykötéllel vontatott egy- vagy kétgépes talajművelő berendezéseken. Pósta János lakatos, Szekszárdon. A bejelentés napja: 1921. évi január hó 29-ike. A találmány sodronykötéllel vontatott ta­lajművelő berendezéseken eszközölt újításokra vonatkozik, amelyeknek egy része egygép­rendszerű, vagyis horgonykocsit tartalmazó 5 talajművelő berendezésekre, másik része pe­dig billenő ekével működő és pedig úgy egy-, mint kétigéprendszerű berendezésekre egyaránt előnyösen alkalmazható. Mindezen újítások célja az, hogy az említett berendezésekben az 10 eddigiekkel szemben erőmegtakarításokat ér­jünk el, amelyek következményeként munka­költség megtakarításokra és az alább ismer­tetendő módon szerkezeti könnyítésekre is szert teszünk. Ezen újítások akár külön-kü-1B lön, akár pedig egy és ugyanazon berendezés­ben egységesen alkalmazhatók, mely utóbbi esetben azok, mint egymás közreható eszkö­zei összhatás gyanánt igen lényeges megta­karításokat eredményeznek. 20 A találmány szerinti újítások egyike, mely egygéprendszerü talajművelő berendezésekre vonatkozik, lényegileg abban van, hogy a lo­komotivtól a horgonykocsin át jövő sodrony­kötelet nem közvetlenül kötjük a talajművelő 25 gép járművázára, hanem az utóbbin alkalma­zott előtéttengelyre felszerelt kötélkorongon fektetjük át és innen vezetjük vissza a loko­motívhoz, mi mellett az említett előtéttengely és a talajművelő gép keréfetengelye közé las-30 sító áttételt iktatunk, olymódon, hogy a talaj­művelő gép igényelte munkát, vagyis a gép kapaszkodó járókerekeinek kerületén szüksé­ges kerületi erőknek és sebességnek szorzatát a lokomotívnak kisebb kerületi erővel, de 35 gyorsabban járó kötéldobja szolgáltatja. Ennek a megoldásnak előnyei a következők­ből tűnnek ki: Az egylokomotívos rendszer beszerzési költsége tudvalevőleg lényegesen csekélyebb, 40 mint a kétlokomotívos rendszeré, mégis ed­digelé valamennyi indirekt rendszerű talaj­művelő berendezés között a kétlokomotívos rendszer terjedt el leginkább a gyakorlatban, aminek egyik fontos oka abban van, hogy az eddigi egylokomotívos rendszereknél a hor- 45 gonykocsi biztos rögzítése, mely az egymást meglehetősen gyakran követő előrehaladási periódusok mindegyikének végén foganato­sítandó, különösen lazább talaj esetén nagy nehézségekbe ütközik. Ezért az olcsóbb egy- 50 lokomotívos rendszer elterjedési lehetőségé­nek előmozdítása érdekében már a legkülön­bözőbb horgonykocsikat, nevezetesen a töké­letes lehorgonyzást célzó különféle eszközök­kel felszerelt horgonykocsikat hoztak javas- 55 latba, ezzel azonban az elterjedésre kedvező feltételeket kielégítő mértékben meg nem teremtették, mert eltekintve a többé-kevésbé bonyolulttá tett horgonykocsik beszerzési költségének növekedésétől, bármily tökéletes 60 lehorgonyzás esetén is megmarad az a hát­rány, amelyet a horgonykocsi gyakori lehor­gonyzásával és felszabadításával járó körül­ményes munka okoz. Ezzel szemben a találmány tárgyánál az 65 említett erőviszonyok folytán, melyek szerint a tulajdonképpeni talajművelő gépnél ugyan gyorsabban mozgó, de tetszésünk szerint jó­val kisebb húzóerő hatása alatt álló sodrony­kötél szalad a horgonykocsin, módunkban áll 70 a horgonykocsi lehorgonyzásától egyáltalán egészen eltekinteni, aminek rendkívüli előnye a fentiek után nyilvánvaló: sőt, különösen keményebb talajok esetére, annyira mehetük, hogy a szokottnál kisebb, könnyebb és így 75 olcsóbb horgonykocsit alkalmazzunk. Ugyan­ezen újítás további előnye az, hogy hajtógép gyanánt gyorsan járó erőgépet alkalmazván, a lokomotív is a szokottnál lényegesen kisebb lehet. 80 Horgonykocsi gyanánt egyszerű, automo­bilszerű alvázzal bíró járművet alkalmazha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom