81441. lajstromszámú szabadalom • Védelmi berendezés a resonancia folytán keletkező áram, illetőleg feszültséghullámok ellen villamos hálózatokban

Megjelent 1935. évi április lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 81441. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Védelmi berendezés, a resonancia folytán keletkező áram, illetőleg feszültséghullá­mok ellen villamos hálózatokban. Magyar Siemens-Schuckert-Művek Villamossági r. t. Budapest. A bejelentés napja: 1920. évi július hó 16-ika. Elsőbbsége: 1919. évi június hó 17-ike. Villamos vezetékhálózatokban a resonan­cia ismeretes jelensége folytán az áram, ille­tőleg feszültség momentán értékei oly nagy­ságokat érhetnek el, amelyek az egész hálo-5 zatot, vagy pedig annak bizonyos szakaszát igen komolyan veszélyeztetik. A jelen talál­mány lényege abban áll, hogy a hálózatba oly szerkezeteket kapcsolunk be, amelyek a re­sonancia által megerősített áram-, illetőleg 10 feszültséghullámokat lefojtják vagy teljesen meg is semmisítik. A találmány értelmében a vezetékhálózat azon helyein, amelyeket a gyakorlat tanúsága szerint a nevezett felső harmonikusok a leg-15 jobban veszélyeztetnek, oly energia-fel­emésztő védőszerkezeteket iktatunk a veze­tékbe, amelyek három elemi alkotórészből: önindukció (L), kapacitás (C) és ohmikus ellenállásból (R), esetleg ezekkel egyenértékű 20 készülékekből állanak. Egy ily készülékcso­portot egy rezgési körnek neveznek. A ké­szülékek méretei és állandói egy bizonyos az illető körre jellemző rezgési számot állapíta­nak meg. Igen fontos a találmány szempont-25 jából, hogy ezen rezgési állandót a keletkező áram-, illetőleg feszültségi felső harmoniku­sokkal „összehangoljuk". Az „összehango­lás" lényege és a művelet gyakorlati kivitele a váltakozó áramok, nevezetesen a drótnélküli 30 telegráfia köréből jól ismeretes. Ha egy ily (L, C) és (R)-ből álló rezgési kört nyitott kapcsolásban a hálózat oly két pontja köré kapcsoljuk, amelyek között a re­sonancia feszültség akkora frekvenciával je-35 lentkezik, mint aminő a rezgési kör önfrek­venciája, úgy a rezgési körben erős áram és ennek következtében az ellenállásban energia­veszteség lép fel. Ha pedig egy oly rezgési kört, amelynek önfrekvenciája az áram har­monikus frekvenciájával megegyezik, (más 40 szóval vele össze van hangolva) u. n. zárt kapcsolásban a vezetékbe iktatunk, úgy ez esetben szintén vagy az egész energia, vagy annak egy része az ellenállásban fel fog emésztődni. A találmány szerinti oly védelmi 45 célokra szolgáló rezgési köröket, amelyek az áramharmonikusok lefojtására vagy teljes megsemmisítésére szolgálnak, célszerűen a hálózat azon szakaszain kapcsoljuk be, ahol a tapasztalat szerint a harmonikus a maximális 50 amplitúdóval bír, viszont a feszültségi har­monikusok lefojtására szolgáló köröket a há­lózat oly két pontja közé kapcsoljuk, ahol a feszültségi harmonikusok amplitúdói a leg­nagyobbak. 55 Az első ábrán példaként egy egyfázisú vezetéket tüntettünk fel, amely a (G) generá­tort az (M) motorral köti össze. A feszült­ségi harmonikus max. amplitúdójának meg­felelő helyen a találmány értelmében egy ön- 00 indukció, kapacitás és ohmikus ellenállásból álló nyitott rezgési kört kapcsoltunk be. A második ábra ugyancsak egyfázisú áram­körbe kapcsolt, de áramharmonikusok lefoj­tására szolgáló rezgési kör kapcsolását tün- 65 teti fel. Az ugyancsak L, C és R-ből álló rez­gési kör ez esetben zárt és ott van a háló­zatba beiktatva, ahol a resonáns áramhullá­mok maximumukat érik el. Könnyen belátható, hogy az ohmikus ellen- 70 állásnak van egy legkedvezőbb értéke, az t. i., amelynél a fellépő legnagyobb energiameny­nyiséget még lefojtja. (R=0) mellett semmi­féle csillapítás nem létesülhetne, épígy hatás­talan volna (R= =» ) is. Ellenben esetről- 75 esetre meghatározható (R)-nek egy olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom