81413. lajstromszámú szabadalom • Vevőkészülék vízalatti hangjelekhez
Megjelent 1935. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81413. SZÁM. — VH/j. OSZTÁLY. Vevőkészülék vízalatti hangjelekhez. Signal Gesellschaft m. b. H. cég Kielben. A bejelentés napja: 1916. évi augusztus hó 17-ike. Elsőbbsége: 1915. évi február hó 6-ika. A találmány vízalatti hangjelekhez való olyan vevőkészülékre vonatkozik, amelynél az érkező hangot felvevő fal, pl. hajófal és a vevőkészülék, legcélszerűbben 5 mikrofon, közzé rezgésképes alakzat van beiktatva, amely a felvett jelek hangmagasságára hangolható és a felvételt azzal erősbíti, hogy olyan hanghullámok beérkezésénél, amelyeknek periódusai a han-10 golásnak megfelelnek, saját rezgésekbe jut. Ilyen rezgési alakzatokat eddig főképpen hangvillák alakjában képeztek ki, amelyek kis amplitúdójú ponton a hajóir> fallal és nagy amplitúdójú ponton a vevőkészülékkel voltak kapcsolva. Az ilyen fajta vevőkészülékeknél az elmélet azt a követelményt támasztja, hogy a sugárzási csillapítás egyenlő legyen a hasznos 20 csillapítással, hogy az energia maximuma vétessék fel, azaz ama energiamennyiség, amelyet a rezgési alakzat, ha gerjesztetik a közegbe kisugároz, illetve a hangot felvevő falra visz át egyenlő kell hogy 25 legyen azzal, amelyet a vevőkészülékre visz át. Kitűnt már most, hogy hangvillák alkalmazásánál rendszerint nem sikerül a sugárzási csillapítás valamely kívánt ér-80 tékét elérni. Ha ugyanis a hangvilla és a hangot felvevő fal kapcsolása nem olyan laza, hogy gyakorlatilag hatástalan marad, úgy mindig olyan rezgési alak létesül, hogy a kapcsolási pontban vagy en-35 nek közvetlen közelében csomópont képződik, úgyhogy csaknem csillapítatlan rezgést kapunk. A találmány tárgya a rezgési alakzat olyan kiképzése, amely lehetővé teszi, 40 hogy a sugárzási csillapítást — elegendő tág határok között — minden tetszőleges, kívánt értékre hozzuk. Jellemzi a találmányt az, hogy közbenső tag gyanánt olyan rezgési alakzatot használunk, amely két vagy több tömegrészből áll, amelyek 45 lényegileg rugalmas tagok gyanánt működő részek révén vannak egymással összekötve és amelynél ezek a részek úgy vannak elrendezve, hogy a hatásos rugóerő a rezgési alakzatban a rákényszerített 50 amplitúdókkal egybeesik. Célszerűen a rezgési alakzatnak még azt a további követelményt is kell teljesítenie, hogy a tömegrészek súlypontjainak összekötő vonala a rákényszerített amplitúdókkal 55 egy vonalban feküdjön. Ez a szabály különösen fontos nem kívánatos oldalrezgések elkerülése végett. Legegyszerűbb alakjában az ilyen alakzat például két tömegből, mint pl. fémgolyókból vagy 60 fémhengerebői áll, amelyeknek súlypontjait a rákényszerített amplitúdók irányában fekvő egyenes, rugalmas rúd köti egymással össze. Ha az ilyen alakzatot szabadon mozog- 65 hatóan támasztunk alá és akusztikailag gerjesztünk, úgy a rúd azon pontjában, amelybe a két tömegnek közös súlypontja esik, csomópont képződik és a két tömeg rezgési fázisuk tekintetében 18D°-kal el 70 vannak tolva és amplitúdóik fordított arányban vannak a tömegekkel. Az egyik tömeg mozgása szempontjából tehát az alakzatnak csak az a része mérvadó, amely a csomópont illető oldalán fekszik 75 és hogy a rezgése változatlan maradjon, csak azt a feltételt kell teljesíteni, hogy a csomópont nyugalomban maradjon. A két tömeg nagyságának viszonya ez ilyen rezgési alakzatoknál teljesen a szerkesztő 80 tetszésétől függ, annyiban, az egyik tömeg adott nagysága esetén a másik tömeg
