81382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gőzkazánok, hűtő vagy effélék falain a kazánkő lerakódásának meggátlására vagy csökkentésére

Megjelent 1935. évi április hó 209-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81382. SZÁM. — y/e/2. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés gőzkazánok, hűtők vagy effélék falain a kazánkő lerakódá­sának meggátlására vagy csök kentésére_, elektromos úton. „Siemens & Halske Aktiengesellschaft,, cég Siemensstadtban, A bejelentés napja: 1920. évi szeptember hó 18-ika. Elsőbbsége: 1919. évi január hó 2-ika. Az elektromos áram alkalmazása gőzkazá­nok vagy effélék falain a kazánkő lerakódá­sának megakadályozására vagy legalább is csökkentésére már ismeretes. Ügy járnak 5 ekkor el, hogy a kazánfalat elektromos egyenáramkör katódjává teszik és egy vagy több anódát vezetnek be elszigetelten a ka­zánfalon keresztül, melyeket alkalmasan el­osztanak a kazánfalhoz képest. A szakiroda-10 lomban az elektromos áramnak ezt a hatását elektrolizisre vezetik vissza és felteszik, hogy a katódává tett kazánfal belső oldalán hidrogén fejlődik, mely egyrészt a kazánfal­nak vagy & hűtő falainak korrozióját meg-15 gátolja és másrészt a kazánkő lerakódását a falakra vagy teljesen megakadályozza, vagy legalább is igen nagy mértékben csökkenti. Az utóbbi esetben ekkor, mint tapasztalható volt, az elektromos áram a már lerakódott kazánkövet fizikai tekintetben olyan értelem­ben befolyásolja, hogy az puhább minőségű lesz és így — ellentétben az elektrolízissel nem befolyásolt kazánkővel — leveréssel könnyen eltávolítható a kazánfalról. Ennek 25 az elektromos egyenáramú elektrolízisen ala­puló eljárásnak azonban tetemes műszaki hátrányai vannak. Nagyobb gyártelepeknél, feltéve, hogy nincs saját elektromos energia­íermelőtelep, többnyire csak elektromos '40 forgó- vagy váltakozóáram áll rendelkezésre. Ezt a forgó-, ill. váltakozóáramot tehát előbb forgóáramú, egyenáramra átalakító, ill. vál­takozóáramú, egyenáramra átalakító segélyé­vel egyenáramra, még pedig kisfeszültségű 35 egyenáramra kell átalakítani. Ebből azonban erőveszteségek származnak, melyek az eljá­rást feleslegesen megdrágítják. Ha pedig egyenáram áll valamely gyárban vagy gőz­kazántelepben rendelkezésre, akkor ezt az egyenáramot sem lehet közvetlenül felhasz- 40 nálni az említett célra, mert rendszerint az áramtermelő központ egyenáramfeszültségei 100-tól többszáz voltra rúgnak, holott a ka­zánkőképződésnek elektrolitikus megakadályo­zására szükséges egyenáramnak csak igen kis- 45 feszültségűnek szabad lennie. Itt is veszte­séggel dolgozó áramátalakító berendezésekre van tehát szükség a nagyfeszültségű egyen­áramnak kisfeszültségűre való átalakítása céljából. 50 A jelen találmánnyal elkerüljük ezeket a hátrányokat. Kiterjedt kísérletek alapján ugyanis beigazolódott, hogy a kazánkő le­rakódása a kazán- és hűtőfalakon tetszőleges frekvenciájú váltakozó- vagy forgóárammal 55 is meggátolható, ill. csökenthető. Az eljárást úgy foganatosítjuk, hogy egyszerű (egy­fázisú) váltakozóáram esetén — a kazán — vagy hűtő falát az áramhálózat egyik pólusá­val kötjük össze, jníg annak másik pólusát 00 egy vagy több, pl. vasból vagy szénből való elektródával hozzuk összeköttetésbe, melye­ket szigetelten vezetünk keresztül a kazán vagy hűtő falain és alkalmas helyeken ren­dezünk el a kazánban vagy a hűtőben. (55 Ha forgóáram áll rendelkezésre, akkor ezt vagy ugyanúgy lehet használni, mint ahogy azt előbb, az egyfázisú váltakozóáramnál lát­tuk, miközben a forgóáramú hálózatnak csak egyik fázisát terheljük meg, vagy pedig há- 70 rom elektródát, melyek szintén vasból vagy szénből vannak és szükség esetén több részre lehetnek osztva, vezetünk keresztül alkalmas helyeken szigetelten a kazán- vagy hűtőfalon és ezeket azután a forgóái amhálózatnak há- 75 rom vezetékével kötjük össze, míg maga a

Next

/
Oldalképek
Tartalom