81382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gőzkazánok, hűtő vagy effélék falain a kazánkő lerakódásának meggátlására vagy csökkentésére

Megjelent 1935. évi április hó 209-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81382. SZÁM. — y/e/2. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés gőzkazánok, hűtők vagy effélék falain a kazánkő lerakódásának meggátlására vagy csök kentésére_, elektromos úton. „Siemens & Halske Aktiengesellschaft,, cég Siemensstadtban, A bejelentés napja: 1920. évi szeptember hó 18-ika. Elsőbbsége: 1919. évi január hó 2-ika. Az elektromos áram alkalmazása gőzkazánok vagy effélék falain a kazánkő lerakódásának megakadályozására vagy legalább is csökkentésére már ismeretes. Ügy járnak 5 ekkor el, hogy a kazánfalat elektromos egyenáramkör katódjává teszik és egy vagy több anódát vezetnek be elszigetelten a kazánfalon keresztül, melyeket alkalmasan elosztanak a kazánfalhoz képest. A szakiroda-10 lomban az elektromos áramnak ezt a hatását elektrolizisre vezetik vissza és felteszik, hogy a katódává tett kazánfal belső oldalán hidrogén fejlődik, mely egyrészt a kazánfalnak vagy & hűtő falainak korrozióját meg-15 gátolja és másrészt a kazánkő lerakódását a falakra vagy teljesen megakadályozza, vagy legalább is igen nagy mértékben csökkenti. Az utóbbi esetben ekkor, mint tapasztalható volt, az elektromos áram a már lerakódott kazánkövet fizikai tekintetben olyan értelemben befolyásolja, hogy az puhább minőségű lesz és így — ellentétben az elektrolízissel nem befolyásolt kazánkővel — leveréssel könnyen eltávolítható a kazánfalról. Ennek 25 az elektromos egyenáramú elektrolízisen alapuló eljárásnak azonban tetemes műszaki hátrányai vannak. Nagyobb gyártelepeknél, feltéve, hogy nincs saját elektromos energiaíermelőtelep, többnyire csak elektromos '40 forgó- vagy váltakozóáram áll rendelkezésre. Ezt a forgó-, ill. váltakozóáramot tehát előbb forgóáramú, egyenáramra átalakító, ill. váltakozóáramú, egyenáramra átalakító segélyével egyenáramra, még pedig kisfeszültségű 35 egyenáramra kell átalakítani. Ebből azonban erőveszteségek származnak, melyek az eljárást feleslegesen megdrágítják. Ha pedig egyenáram áll valamely gyárban vagy gőzkazántelepben rendelkezésre, akkor ezt az egyenáramot sem lehet közvetlenül felhasz- 40 nálni az említett célra, mert rendszerint az áramtermelő központ egyenáramfeszültségei 100-tól többszáz voltra rúgnak, holott a kazánkőképződésnek elektrolitikus megakadályozására szükséges egyenáramnak csak igen kis- 45 feszültségűnek szabad lennie. Itt is veszteséggel dolgozó áramátalakító berendezésekre van tehát szükség a nagyfeszültségű egyenáramnak kisfeszültségűre való átalakítása céljából. 50 A jelen találmánnyal elkerüljük ezeket a hátrányokat. Kiterjedt kísérletek alapján ugyanis beigazolódott, hogy a kazánkő lerakódása a kazán- és hűtőfalakon tetszőleges frekvenciájú váltakozó- vagy forgóárammal 55 is meggátolható, ill. csökenthető. Az eljárást úgy foganatosítjuk, hogy egyszerű (egyfázisú) váltakozóáram esetén — a kazán — vagy hűtő falát az áramhálózat egyik pólusával kötjük össze, jníg annak másik pólusát 00 egy vagy több, pl. vasból vagy szénből való elektródával hozzuk összeköttetésbe, melyeket szigetelten vezetünk keresztül a kazán vagy hűtő falain és alkalmas helyeken rendezünk el a kazánban vagy a hűtőben. (55 Ha forgóáram áll rendelkezésre, akkor ezt vagy ugyanúgy lehet használni, mint ahogy azt előbb, az egyfázisú váltakozóáramnál láttuk, miközben a forgóáramú hálózatnak csak egyik fázisát terheljük meg, vagy pedig há- 70 rom elektródát, melyek szintén vasból vagy szénből vannak és szükség esetén több részre lehetnek osztva, vezetünk keresztül alkalmas helyeken szigetelten a kazán- vagy hűtőfalon és ezeket azután a forgóái amhálózatnak há- 75 rom vezetékével kötjük össze, míg maga a