81380. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélővezeték közbenső erősbítőkapcsolással

Megjelent 1935. évi április hó 209 -én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 81380. SZÁM. - VSÍ/j. OSZTÁLY Távbeszélővezeték közbenső erősbítőkapcsolással. „Siemens & Halske Aktiengesellschaft" cég, Berlin-Siemensstadtban. A bejelentés napja: 1920. évi szeptember hó 17-ike. Németországi elsőbbsége: 1919. évi szeptember hó 3-ika, Közbenső erősbítőkapcsolással bíró táv­beszélővezetékekben tudvalevőleg nem le­het tetszőlegesen fokozni az erősbítést, minthogy bizonyos fokú erősbítésnél, 5 zavaró fütyülés keletkezik, mely a beszéd megértését megnehezíti, sőt lehetetlenné is teszi. A fütyülés bekövetkezése nélkül lehetséges erősbítés azonban a közbenső erősbítőkapcsolás útján összekötött két 10 távbeszélővezetékszakasz látszólagos el­lenállásai kiegyenlítésének jóságától, ill. mindkét távbeszélővezetékszakasz látszó­lagos ellenállásai és a hozzátartozó mű­vezeték kiegyenlítésének jóságától függ, 15 feltéve, hogy kettős csőerősbítő kapcso­lásról van szó. Minél jobban megegyez­nek a látszólagos ellenállások, annál nagyobb az elérhető erősbítés. A gya­korlatban azonban korlátozva vagyunk 20 eme kiegyenlítés előidézésében. Nem sikerült eddig még olyan kiegyenlítést találni, mely egyaránt jó lenne min­den frekvenciához. így például egy Pupin-vezeték látszólagos ellenállásainak 25 egy művezetőkkel való, még oly gon­dos utánzásakor is, amint azt az amerikai Hoyt ajánlotta 1,124.904, 1,167.693 és 1,167.614. számú amerikai szabadalmi le­írásában, a jó megegyezés csak egy bizo-30 nyos frekvencia közeléig terjed, melyet Hoyt kritikusnak nevezett. Ezen frekven­cia közvetlen közelében és azon túl a megegyezés igen rossz. A jelen találmánnyal már most azt cé-35 lozzuk, hogy a távvezeték alkalmas ki­képzésével nagyobb erősbítés legyen le­hetséges, mint aminő eddig, a vezetékek látszólagos ellenállásainak egymással vagy mindegyik távvezeték látszólagos el-40 lenállásának a hozzátartozó művezetőké­vel való megadott megegyezése esetén, fütyülés veszélye nélkül lehetséges volt. Ezt a találmány szerint, úgy érjük el, hogy a távvezetékbe olyan kapcsolóesz­közöket iktatunk be, melyek a különböző 45 frekvenciák erősbítési számát (számje­gyét) úgy befolyásolják, hogy a beszéd érthetőségéhez szükséges, tehát kb. az w =3000—7000 frekvenciaterületbe eső beszédfrekvenciák erősbítése a legna- 50 gyobb, míg az ezen területen túl és innen fekvő területekbe eső frekvenciák erős csillapítást szenvednek, ami megfelelő kisebb erősbítést von maga után. Ezáltal a fütyülés veszélye a beszédfrekvenciá- 55 területen kívül eső frekvenciáknál erősen csökken, úgyhogy a fütyülés bekövetke­zését a távvezeték és a művezeték látszó­lagos ellenállásainak csak a beszédfrek­venciaterületben való megegyezésének jó- c;o sága és az erősbítési szám ebben a terü­letben szabja meg. Ugyanezt az előnyt érjük el, a találmány segélyével, mindkét beszédirányhoz csak egy közbekapcsolt erősbítővel bíró távbeszélővezetékeknél is, melyeknél az erősbítő beérkezőoldalához mindkét vezetékszakasz beszédáramai ve­zettetnek és melyeknél művezetékek el vannak kerülve. Ilyen fajtájú vezetékek­nél azután csak a közbenső kapcsoláshoz használt távvezetékszakaszok látszólagos ellenállásainak a beszéd megérthetéséhez szükséges beszédfrekvenciaterületen belül való ómegegyezésének jósága a fontos. Ilyen selektív kapcsolóeszközök beveze- 75 tése a távvezetékbe azonban azzal a hát­ránnyal jár, hogy azok a beszédfrekven­ciákat is csillapítják és pedig ezek közül különösen erősen a magasabb, a vezeté­kek által már amúgy is hátrányos hely- 80 zetbe hozott frekvenciákat. Ennek a be­széd zavaróan érezhető eltorzulása lehetne 05 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom