81297. lajstromszámú szabadalom • Elektromos vasaló

Megjelent 1935. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 81297. SZÁM. — VH/i. OSZTÁLY. Elektromos vasaló. Perlusz és Elkán cég Budapesten. A bejelentés napja: 1921. évi március hó 3-ika. 10 20 Elektromos vasalók alapzatát eddig öntött­vasból készítettek. A jelen találmány azon a tapasztalaton alapul, hogy a kovácsvas hő­vezetó'képessége a kisebb vagy nagyobb mér­tékben mindig likacsos struktúrájú öntött­vasénál jobb. A kovácsvas ezen tulajdonságát kihasználva, a jelen találmány értelmében olyan elektromos vasalókat állítunk elő, me­lyek a beléjük vezetett elektromos áram ener­giáját az eddigi vasalóknál gazdaságosabban használják ki, ezenkívül az előállítás költsége is csökken. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának foganatosíts si példája van feltüntetve. Az 1. és 2. ábrán a vasaló alapzatának előállí­tási eljárása van jelezve két egymásra merő­leges nézetben, a 3. ábrán a vasaló függőleges metszete váz­latosan látható. A vasaló alapzata egyetlen darab megfele­lően kiszabott (a) vaslemezből készül (1. és 2. ábra), melyet két (b) és (c) pofa közé fogunk be; ezen pofák közül az egyik, a (b) pofa pontosan megfelel azon végleges alaknak, 25 melyet a vasaló alapzata alaprajzban mutat, míg a másik (c) pofa hasonló alakú ugyan, de az, (a) vaslemez vastagságával szélesebb; ha most az (a) vaslemeznek a pofákon túl ki­álló peremét a nagyobbméretű (c) pofa ol-30 dala mentén való kalapálás által fokozatosan áthajlítjuk a 2. ábrán szakadozott vonalak se­gítségével jelzett helyzetbe, az (a) vaslemez (g) élei egyrészt és (h) élei másrészt derék­szögben áthajlítva összeérnek, miáltal a vá-135 lyuszerű vasalóalapzat jön létre; az ösz­;-z,eérő (g) és (h) éleket forrasztás vagy hegesztés által egyesítjük. Az alapzat ková­csolás helyett sajtolás útján is képezhető, lényeges csak, hogy az alapzat egyetlen, 40 megfelelően kiszabott vaslemez peremeinek áthajlítása által készül, mi mellett az össze­érő élek utólagosan összeforrasztatnak vagy hegesztetnek. A 3. ábrán látható vasaló (k) alapzata az 1. és 2. ábrával kapcsolatosan leírt módon 45 készült, de ugyancsak vaslemezből való a ha­sonlóan kiképezett (j) vasalófedő is. A két (k) és (j) elem közé van befogva egy (1) asz­besztlemez, mely az (m) hevítőtest által ki­fejtett hőnek felfelé való terjedését megaka- 50 dályozza és azt lefelé tereli. Az (1) aszbes.zt­lemez alatti, az (m) hevítőtestet felvevő tér homokkal van kitöltve; a homok hővezető­képessége azonos az öntöttvaséval, de rosz­szabb a kovácsvasénál, aminek következ- 55 ménye, hogy kovácsvasalapzatot alkalmazva, a hő nagyobb mértékben húzódik lefelé az alapzat alsó felülete felé, úgyhogy itt a hő­sűrűség nagyobb. Hogy a vasaló a vékony vaslemezek alkal- 60 mazása dacára kellő súllyal bírjon, az (o) ne­hezéket alkalmazzuk az (1) aszbesztlemez fe­lett. Ezen nehezék azonban sem az (1) asz­besztlemezt, sem a (j) vasalófedőt nem érinti, amennyiben az (1) aszbesztlemez feletti üreg- 65 ben légrés meghagyásával van felfüggesztve, pl. a (p) csavar segítségével. Ezáltal azt ér­jük el, hogy a nehezék a hőt felfelé egyálta­lában nem vezetheti, mert hő ellen izolálva van. A találmány szerinti vasalóknál a (j) 70 fedőlemez gyakorlatilag hideg és az egész hő a (k) alapzat alsó dolgozó felületén koncen­trálódik. Ezáltal nemcsak az elért hőmérsék­let nagyobb, hanem egyúttal a kisugárzás ál­tali hőveszteség is kisebb, mely két körül- 75 ményből következik a bevezetett elektromos energia jobb hatásfokú kihasználása. Szabadalmi igények: 1, Elektromos, vasaló, azáltal jellemezve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom