81181. lajstromszámú szabadalom • Elektronokat kiváltó készülék

Megjelent j_935. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81181. SZAM. — vil/d. OSZTÁLY. Elektronokat kiváltó készülék. Dr. Lilienfeld Gyula Edgár lipcsei egyetemi tanár. A bejelentés napja: 1920. évi március hó 12-ike. Németországi elsőbbsége: 1919. évi december hó 12-ike. A találmány azon az új megfigyelésen alapszik, hogy még a legnagyobb mértékben léghíjassá tett térben is hideg elektródák között erőteljes kisülés következik be, hacsak az i elektródák egymástól való távolságát elég kicsire választjuk. Ezen jelenség megfigyelésére alkalmas elrendezések néhány kiviteli alakja a mellékelt rajzon az 1—3. ábráikban példaképpen vázla) tosan van feltüntetve. A nagymértékben léghíjassá tett (A) üvegedényben két (B) és (C) elektróda van elrendezve. Az elektródáknak egymásfelé fordított végein (D) és (E) élek vannak rög-5 zítve, amelyek nehezen megolvasztható fémből, például platinából, wolframból, tantálból készülnek. Az élek hideg állapotban körülbelül 3 mm távolságban fekszenek egymástól. Ez a távolság tetszés szerint csökkent) hető. Ennek elérése végett az 1. ábrában feltüntetett kiviteli alaknál a két elektróda szárát vagy ezek közül az egyiket, előnyösen azt, amelyik az anodát hordja, üregesen (például réz- vagy vascső alakjában) képezzük ki és 5 az elektrodaszár üregében a kis (H) fűtőtestet helyezzük el. amelynek révén az elektróda kb. 200—300 fokra hevíthető. A hevítés folytán bekövetkező kiterjedéskor az élek egymáshoz közelednek. ) Az élek egymáshoz való közeledésének egy másik módja a 2. ábrában feltüntetett kiviteli alaknál Látható. Ezen kiviteli alaknál az elektróda nvakán a rugalmas (F) test van elrendezve. amely üvegből vagy fémből készül 5 és (G) szorítószerkezet segélyével akképen deformálható, hogy ennek révén az elektródák egymástól való távolsága beállítható. Az elektródák közül az egyiket vasmagon olyan módon rögzíthetjük, hogy annak hely) zete kívülről mágneses mező segélyével beállítható. A 3. ábra ilyen kiviteli alakot szemléltet. A műszaki okoknál fogva a (K) üvegburkolatba helyezett (J) vasmag az elektródával szilárd összeköttetésben áll. Az egész elektróda az erőteljes, hőálló pl. wolframból 45 való (L) rúgón nyugszik és az (M) elektromágnesen keresztül menő áram szerint a másik elektródától kisebb vagy nagyobb távolságra áll be. A gerjesztő áramot a (T) transzformátor szolgáltatja, amely a szekun- 50 der tekercstől a primer tekercs felé nagy feszültségnek megfelelően szigetelve van. A levegő eltávolításának megkönnyítése végett az üvegedényben a tulajdonképpeni elektródákon kívül a tantálból vagy wolfram- 55 ból készült (S) izzólámpaszál rendezhető el, amint az példaképpen az 1. ábrában ábrázolva van. Az (S) szálat csak a szivattyúzási folyamat alatt használjuk és bizonyos körülmények között egészen elmaradhat. 60 Az elektródák között levő hézag áthidalásához szükséges feszültség a kísérleti készüléknél 0.5—1 mm hézagszélesség mellett néhány tízezer Volt. A feszültség ezen értéke az elektródák között levő távolság növekedé- 05 sével emelkedik és a gázsűrűség változásaitól független feltéve, hogy az edény kellő mértékben léghíjas. Az áraimátmenetet erőteljes röntgensugárzás kíséi'i, mi mellett az élek közvetlen környe- 70 zetében határozottan körvonalaz 3tt sugárzási központot figyelhetünk meg. A nagyfokú léghíjasság és a gázsűrűségtől való függetlenség mellett az utóbb említett jelenség annak bizonyítéka, hogy ezt a kisülést nem a 75 visszamaradt gázrészecskék esetleges ionizálása idézi elő, hanem az edény működése ettől eltérő alapelven nyugszik. Ha ugyanis a szóbanforgó esetben közönséges, lökésszerű ionizálás révén fenntartott gázkisülés követ- 80