81171. lajstromszámú szabadalom • Nehéz olajokhoz való belsőégésű erőgép

Megjelent j_935. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 81171. SZÁM. — V/d/2. OSZTÁLY. Nehéz olajhoz való belső égésű erőgép. Lemaire József, technikus, Köln-Delibrück. A bejelentés napja: 1920. évi december hó 18-ilta. Németországi elsőbbsége: 1919. évi július hó 10-ike. A mai izzófejes belsőégésű erőgépek két irányban szorulnak javításra. Az egész tüzelőanyagtöltés felvételére szolgáló izzó­fej fűtése ugyanis túlhosszú időt és túl­nagy hőforrást igényel, a szabályozás meg van nehezítve, mert az izzófej fala, a különböző hó'hozzávezetés hatása alatt, különböző nagy hőfokot vesz fel, ámde a gép csak ezen, a fal bizonyos hőfokánál dolgozik kedvezően. Ha úgy szabjuk meg a fal hőelvezetését, hogy nagy terhelésnél, kedvező tüzelőanyagkihasználás és nagy középnyomás mellett, lökésmentes járást érjünk el, akkor kisebb terhelésnél a fal oly erősen lehűl, hogy hibás gyújtások lépnek fel. Ha azonban jobban szigeteljük a falat hőelvezetés ellen, úgyhogy kis ter­heléseknél kedvező gyújtásokat kapjunk, akkor nagyobb terheléseknél a fal túl erősen felmelegszik és lökésszerű elégések következnek be. Eme jelenségek ellen csak két eszköz áll rendelkezésre: vagy meg­tartjuk az üres járáshoz szükséges fal­hőfokot és a terheléssel nem megyünk annyira fel, hogy lökésszerű gyújtások keletkezhessenek, tehát megelégszünk kis maximális teljesítménnyel, ami természete­sen a gép jelentékeny mértékű gazdasági rosszabbodását jelenti, vagy pedig a beszí­vott vagy öblítő levegőáramba vagy az izzófejbe vizet vezetünk be, melynek mennyisége a terhelés nagyságától függ. Azonban itt is újabb nehézségek lépnek fel. A vízbeömlésnek kézzel való beállítása tökéletlen, a szabályozótól való függés pedig, gyors terhelésingadozásnál, a fal hőkapacitása miatt, fel kell hogy mondja a szolgálatot, mert a fal hőfoka a korábbi állapotot egyelőre megtartja (tehát pl. terhelésnél a fal még túl forró), míg a vízmennyiség már az új állapotnak meg­felelő (tehát már csökentve van). A jelen találmány olyan belsőégésű erő­gépre vonatkozik, melynél az izzófejes gép előnyei, nevezetesen: még a nehéz olajok- 45 nak is a legegyszerűbb eszközökkel elért biztos meggyulladása, a fent vázolt hát­rányok nélkül teljesen ki vannak hasz­nálva. A találmány értelmében egy a tulajdon- 60 képpeni sűrítőtérhez csatlakozó, meg­felelően kicsinyre méretezendő izzófejbe az egész tüzelőanyagtöltésnek csak kis részét, és pedig folytonosan azonos részét fecskendezzük be, mely tehát itt gyújtó- 55 anyagul szolgál, míg annak változó meny­nyiségű többi részét (főrészét), tehát a tulajdonképpeni hajtótüzelőanyagot, köz­vetlenül az elégetőtérbe vezetjük úgy be, hogy az az izzófejből előrecsapó lángon 60 meggyulladjon. Ekkor azonban igen nehéz elérni azt, hogy egyrészt ezen befecsken­dezőlevegő nélkül bevezetendő változó hajtótüzelőanyagmennyiség, üres járásnál is, tehát amikor, az izzófejbe befecskende- 65 zett tüzelőanyagrész levonása után, csak rendkívül kis tüzelőanyagmennyiségekről van szó, biztosan meggyulladjon és más­részt, hogy az égés előtt vagy alatt úgy osszuk azt szét a sűrítőtér levegőjében, 70 hogy lecsapódás be ne következhessék. Ezeket a feltételeket könnyen teljesíthet­jük a változatlan gyujtóanyagmennyiség befogadására szolgáló izzófejnek és a vál­tozó hajtótüzelőanyagmennyiség befecs­kendezési helyének célszerű térbeli elren­dezésével és egy, a dugattyún elrendezett nyúlvány segélyével előidézett légörvény­nyel. Ennek a légörvénynek az a feladata, hogy a változó hajtótüzelőanyagmennyi­séget, az elégetőtérbe való belépésekor, levegővel úgy átkeverje, hogy az az izzó­fejből kilépő lángon, akár nyomásnöveke­dés mellett, akár változatlan nyomással, 75 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom