80893. lajstromszámú szabadalom • Ragtapasz és eljárás annak előállítására

Megjelent 1923. évi április lió 20-án. MAGYAR KTRÁLYI SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 80898. szám. XI/d. OSZTÁLY. Ragtapasz és eljárás annak előállítására. BÖCKH BÉLA FŐMÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1920 október hó 10-ike. A kei-eskedelemben használatra készen kapható különféle ragtapaszok mint ismeretes akként készülnek, hogy a raganyagot mindenekelőtt vékony rétegben valamely szövetre, rendesen sűrű szövésű, sok esetben impregnált vászonra viszik fel, majd a raganyagréteg szabad oldalát egy másik, ritka szövésű könnyű szövettel, rendesen gazé-zel leborítják. Teszik ezt azon célból, hogy a ragtapasz, akár tekercsben, akár pedig rétegezett lapok alakjában szállítják, önmagával össze ne ragadjon ós a tekercs egyes spirálisai, illetőleg a rétegezett lapok mindenkor könnyen szétválaszthatok legyenek anélkül, hogy egymás raganyagiétegét megsértenék. Használat alkalmával, mielőtt a tapaszt a testre illesztenék, a raganyagrétegről az azt borító szövetet el kell távolítani. A gazenek a raganyagrétegről való ezen lefejtése rendesen azzal a kellemetlen hatással jár, hogy a raganyagréteg épen ott sérül meg legjobban és így ragasztóképességéből ott veszít legtöbbet, ahol erre leginkább sziiség van. A mellékelt rajz 1. ábráján egy darabka ragtapaszt nézetben tüntettük fel és torzított léptékben ábrázoltuk az alapszövetet (a), u raganyagréteget (b) és az ezt borító szövetet (c). Az ily tapaszdarabkán, amelyet egy nagyobb darabból rendesen ollóval vágnak ki, természetesen a gazeréteg épen akkora, mint az alapszövet, azon sehol nem nyúlik túl, sőt a vágószerszáin nyíró hatása következtében a gazé szélei az alant levő raganyag rétegbe még jobban belenyomodriak, ami a lefejtést megnehezíti. Ha már most a borító szövetréteget p. o. a (cl) vonal mentén akár köröm, akár pedig valamely szerszám segélyével leválasztjuk, az (e) helyen a raganyagréteg feltétlenül megsérül és egy része leválik vagy helyéről eltolatik. A tapaszt (r) a testre (t) felvive az a (e) helyen lényegesen megesökkent ragasztóképességgel fog bírni, holott épen itt volna arra leginkább szükség, mert hisz az ily tapaszokat a legtöbb esetben azon Célból alkalmazzák, hogy az a test sérült részén levő gazé-, vagy vattacsomót, néha egy egész kötést megtartson. Tehát a lényeges nem az, hogy a (g) kötés (2. ábra) fölött legyen nagy a tapasz ragasztóereje, hanem épen a végeken, amelyek a testtel érintkeznek és ahol, mint láttuk a borító gazé vagy más szövet lefejtése következtében a raganyagréteg leginkább sérül meg. A jelen találmány tárgyát egy oly ragtapasz és annak előállítására szolgáló el-