80861. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék finomított alakdarabok előállítására austenitikus mangánacélból

Megjelent 1923. évi április lió 7-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMILEIRAS 80861. szám. , XII/e. OSZTÁLY. Eljárás és készülék finomított alakdarabok előállítására ausztenitikus mangánacélból. SCHAFFER FRIGYES VEZÉRIGAZGATÓ LEOBERSDORFBAN. A bejelentés napja 1917 március hó 15-ike. Eddig oly mangánacélokat dolgoztak fel, amelyeknek mangántartalma (mintegy 1% széntartalom mellett) sohasem emelkedett! lényegesen a 12% fölé. Az ilynemű ausztenitikus mangánacélok tulajdonságait nem lehetett hőkezeléssel a különféle kivánalmaknak megfelelően módosítani (v. ö. Sauveur The Metallography of Iron and Steel, 1912, Mc. Graw Hill Book Co. Lesson XVII, 9. lap, 3. bekezdés) és csak annyiban kellett a hőmérsék létviszonyok befolyását tekintetbe venni, hogy a legjobb mechanikai tulajdonságok elérése végett szabad karbidok képződésót, amely néha fellépett, feltétlenül meg kellett akadályozni, (L. Sauveur, Lesson XVII, 8. lap, 1. bekezdés, ami az eddig megvizsgált mangánacéloknál csupán az acélnak a cementitkiválás kritikus hőmérséklete, tehát mintegy 1000° C. fölé való hevítése és vízzel vagy olajjal való hirtelen lehűtése által volt eszközlendő (ugyanott 9. lap, 3. bekezdés). A találmány tárgya az ausztenitikus mangánacéloknak, amelyek az öntőformából való kiemelésük, ill. megmunkálásuk után csak a legritkább esetben rendelkeznek a megkivánt tulajdonságokkal, oly finomításra vonatkozik, hogy megfelelő hőkezeléssel az ausztenitikus szerkezet megtartása mellett, a szabad karbidok kiválásának tág határok között való befolyásolásával a mindenkori kívánalmaknak megfelelő tulajdonságokat érhetünk él, hasonlóan, mint ahogyan a perlitikus acélok (pl. a szánacélok) tulajdonságait a megfelelő hőkezeléssel előidézett szerkezeti elváltozás (nevezetesen az auszteniitnak többé vagy kevésbé .előrehaladt átalakítása martenzitté, troosztittá, szorbittá, ill. perlilté) utján lehet a különféle kívánalmak kielégítésére alkalmassá tenni. A találmány tárgya annak felismerésén alapszik, hogy a mangántartalomnak a széntartalomhoz viszonyított növelése által a karbidok kiválásának sebességét az ausztenitikus mangánacél lehűlése közben lassítjuk, még pedig a mangántartalom növekedésével fokozódó mértékben, úgy hogy azon időhőmérsékletgörbék, amelyek szerint a mangánacélt hűtcnünk kell, hogy bizonyos meghatározott tulajdonságokra tegyen szert az anyag, időbelileg annyira elnyúlnak és az észrevehetően eltérő anyagtulajdonságok megfelelő hőmérsékletgörbék oly távol tartatnak egymástól, hogy a választott időhőmérsékletgörbétől