80691. lajstromszámú szabadalom • Forgó mezőmágnes nagy fordulatszámú villamos gépekhez

Megjelent 1923. évi március hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 80691. szám. VII/g. OSZTÁLY. Forgó mezcímágnes nagy fordulatszámú villamos gépekhez. GRUBER MIKSA MÉRNÖK GENFBEN. A bejelentés napja 1920 szeptember hó 14-ike. Elsőbbsége 1919 szeptember hó 15-ike. A találmány nagy fordulatszámú villamos gépekhez való forgó mezőmág(b) hűtőfelület áll rendelkezésre az (a) vas szomszédságában a tekercs vezetői nesre vonatkozik, mely a mágnestekeros szamara. hatásos lehűlését lehetővé tevő módon van szerkesztve. A nagy fordulatszámú villamos gépek A találmány szerint már most a tehatásos lehűlését lehetővé tevő módon van szerkesztve. A nagy fordulatszámú villamos gépek kercsvezetők hűtésének nehézségeit hatásosan kiküszöböljük. A találmány abból mezőmágnesei tekintetében mutatkozó hátrányok egyik legnagyobbika annak nehézsége, hogy a mágnestekercset, mindenekelőtt azonban annak tekercsfejeit hatásos módon hüthessük. Az ily mágnestekercsnek eddigelé általában véve szokásos kiképzését a tekercselésnek pólusonként lehetőleg kevés (2—8) csévére való felosztása jellemzi, a felismerésből indul ki, hogy a vörÖ!Sirézben fejlődő hőmennyiség a rézharántmetszettel, a fejlesztett, hőmennyiség elvezetése pedig a vassal szemben, lévő vezetőfelülettel arányos, úgy hogy a felmelegedés tekintetében a legkedvezőbb tekercselrendezés az, amelynél a rézfelület és a vas, valamint a rózharántmetszet közötti hányados a legnagyobb értékét mely csévéket a rotort alkotó vasmagnak széles és mély hornyaiba helyezik be. A csévék nagyságát, illetve a horony méreteit az a feltétel szabja meg, hogy a vasmag fogai, amelyek a centrifugális erő okozta igénybevétel alatt állanak, a lehető legnagyobb vörösrézsúlyt elegendő nagy biztonsággal tartsák. Egy-egy horonyba legalább tíz vezetőt, a legtöbb esetben azonban ennél többet helyeznek be. Ezen ismeretes tekercselrendezésnek egyik példáját mutatja a mellékelt rajz 1. ábrája. Látható itt, hogy mily csekély éri el. Ehhez képest a találmány tárgyánál a mezőtekercs hornyonként csekély számú (2—4) vezetővel oly nagyszámú (pl. pólusonként 30 vagy ennél több) és oly csekély mélységű és szélességű hornyok között van elosztva, hogy megadott ampéremenetszámnál a horonyvezetőknek a vas felé való hőelvezetés tekintetében mértékadó felülete a fejlesztett hőmennyiségre vonatkozólag tekintetbe jövő vezető-harántmetszethez képest lehetőleg nagyra adódik ki. Ezzel elérjük azt, hogy a mágnestekercs min-